27.fejezet

  Sziasztok!:) Itt a következő fejezet, remélem tetszeni fog;) Mióta nem volt friss, azóta két szereplőmnek is szülinapja volt. az egyik Mrs. Harry Edward Styles:D

ÉS Miss Olivia Irene Gonzales♥ 

Vannak pillanatok az életben, amikor egész egyszerűen el kell veszítenünk a fejünket. Ezekre a pillanatokra fogunk valószínűleg örökké emlékezni.

Másnap korán ébredtem. Az első ami az agyamig eljutott, hogy Liam itt fekszik mellettem, a második az illata volt, ami megcsapta az orromat és eljutva az agyamig elbolondított. Én a hátamon feküdtem, Liam pedig a hasán. A kezét átfonta rajtam, és magához húzott. Így aludtunk el. A baj csak az volt, hogy az én karom alatta volt, és éreztem, hogy az ujjaimba már egyáltalán nem jut el a vér. A vállamtól egészen a kézfejemig zsibogott az egész. Próbáltam kihúzni, de eléggé nehéz volt úgy, hogy ne ébredjen fel. 10 perc szenvedés után végre sikerült kiszabadítani magam. Liam mocorgott egy kicsit, majd az oldalára fordult, háttal nekem. Felpattantam és elkezdtem ugrálni a szoba közepén, mivel így elmúlik a zsibbadás és eljut a kezembe a vér. Iszonyatosan hangosnak éreztem minden egy mozdulatomat. Olyan gáz volt az egész, hogy kínomba nevettem is egy sort. Hallottam, hogy nem csak én élvezem, hanem más is nevet. Hirtelen azt hittem, hogy Liam ébredt fel, meg akartam fordulni, hogy az ágyra pillantsak, de közben a bokám magam alá fordult. Az szám elé kaptam a kezem. Fájt is és nevettem is egyszerre. Éreztem, hogy valaki hátulról felemelt, és kivisz a szobából. Kiértünk és hangosan felnevettem. Niall volt a megmentőm.

-         Caílin, jól vagy? – kérdezte, miután letett. Én csak nevettem. – Mi az istent csináltál? – kérdezte már ő is nevetve.

-         Elzsibbadt a karom, de nem akartam felébreszteni Liam-at. – mondtam, miközben a szemet törölgettem.

-         Miért nem jöttél ki a szobából? – kérdezte vigyorogva.

-         Nem tudtom, nem gondoltam rá. Így neked könnyű, ha az én helyembe lettél volna, te is ezt csináltad volna. – mondtam neki duzzogva, és elindultam a lépcső felé.

-         Nem hiszem. – jött utánam, miközben nevetett. Lenn volt Harry és Louis. Egy tipikus Larry Staylinson pillanat volt. Louis az asztalnál ült, Harry meg etette, mint egy kisbabát. Elvigyorodtam.

-         Sziasztok. – köszöntem. Louis gagyogott, Harry meg mosolyogva intett. Elnevettem magam. Ezek nem normálisak.

-         Eszel valamit? – kérdezte Harry.

-         Nem, köszi.

-         Gabonapelyhet sem? – kérdezte. Én intettem a fejemmel.

-         Caílin, a reggeli a nap legfontosabb étkezése. – tette a vállamra a kezét, Niall. Majdnem elnevettem magam, olyan vicces volt, ahogy felém magasodott anyáskodóan.

-         Majd eszek később, ha Liam is felébredt. Felmegyek, megnézem fenn van-e már. – mondtam

-         Én is megyek - ugrott fel Loui és kirántotta a pólója nyakába dugott konyharuhát, ami valószínű, hogy egy előkét helyettesített.

-         Szerintem, nem téged akar látni. - Ült le Louis helyére Niall és elkezdte enni Louis otthagyott kajáját. Valószínű, hogy répa püré volt, de nem volt valami étvágygerjesztő kinézete. Elfintorodtam.

-         Mi van? – kérdezte Niall.

-         Ti nagyon fura emberek vagytok. – mondtam elgondolkozva. Harry felnevetett, Louis vigyorogva bólintott, Niall meg legyintett.

-         Szerintem se, én se örülnék, ha a csajom helyett te ébresztenél. – mondta vigyorogva Harry

-         Nincs is barátnőd. – mondta Niall. Erre Harry hozzá vágott egy párnát, láttam előre, hogy mi lesz ebből az égészből, és ki akartam maradni. Gyors felsuhantam ott hagyva őket, Louis-sal egyetembe. Halkan bementem és leültem az ágy szélére. Sóhajtottam egy nagyot, mire az Liam mocorogni kezdett. Elnéztem, ahogy csukott szemmel az ágy másik végét tapogatja, majd ahogy kipattan a szeme, mikor nem talál. Elnevettem magam.

-         Héé, mióta vagy fenn? – fordult felém, majd ölembe rakta a fejét és átkarolta a derekamat.

-         Már egy ideje. – mondtam miközben a homlokából simogattam ki a haját.

-         És engem miért nem ébresztettél fel? – kérdezte szemrehányóan.

-         Azt akartam, hogy kipihend magad, és… ennyi. – próbálta visszatartani a nevetést, és a száját összeszorította.

-         Köszönöm szépen. – mondta mosolyogva. Visszaheveredtem és elkezdtünk beszélgetni. Minden szóba jött. Meghívtam Liam-et és a fiúkat a Miami házunkba. Erre Liam azt felelte, hogy ez természetes. Innentől párna csatáztunk, egészen addig míg Louis nem csatlakozott. Liam kiment a fürdőbe, hogy letusoljon én addig Loui-val feküdtem az ágyon.

-         Olyan vagy, mint a rossz harmadik fél. – mondta nevetve.

-         De..de..Jézusom Olivia, hogy mondhatsz ilyet? – közben kapkodta a levegőt és a szívére szorította a kezét.

-         Nyugi már, csak vicc volt. – mondta nevetve, de ő elfordult, hogy háttal legyen nekem.

-         Na, Louis, ne haragudj, hallod. – közben oda simultam hozzá, mint egy kiscica. Végül pár másodpercen belül feladta és megfordulva rám ugrott. Elnevettem magam. Pár perc múlva lecibált, hogy egyek valamit, így ettünk egy-egy tál pelyhet. Segítettem elpakolni, majd felfelé vettem az irányt. Benyitottam Liam szobájába, aki már felöltözve állítgatta a haját, a nyitott fürdőszoba ajtónál. Besétáltam és a háta mögé álltam és átkaroltam. Belefúrtam a fejem a lapockái közé. Az ujjaimmal játszott.

-         Minden rendben? – kérdezte, majd felemelte a kezem és egy puszit nyomott rá.

-         Semmi. – mondtam, erre ő felnevetett.

-         Én azt kérdeztem, hogy minden rendben-e, erre te, hogy semmi. Szóval nem figyelsz rám. – mondta elgondolkodva.

-         De figyelek, direkt mondtam így, hogy…hogy lássam te figyelsz-e? – vágtam ki magam. Elnevette magát. Mégsem mondhatom azt, hogy ismét elvarázsolt.

-         Most az egyszer megbocsájtom, de többet ne forduljon elő Miss Gonzales. – tette fel mutató ujját, figyelmeztetésül. Most rajtam volt a sor, a nevetésben. Nevetve bújtam a nyakába. – És még ki is nevetsz. Szép, talán mégse nézem el neked. – gondolta meg magát.

-         Vagy de. – mondtam vigyorogva a szemébe nézve.

-         Nem tudsz semmivel kiengesztelni. – emelte meg az állát büszkén. Elvigyorodtam. Először a nyakát pusziltam meg és így haladtam felfelé, egészen a szája sarkáig.

-         Biztos? – kérdeztem halkan. Csak nyelt egyet. Végül befejeztem az ő és a saját magam kínzását és megcsókoltam. Miután elváltunk egymástól, elnevettem magam.

-         Kezdelek kiismerni. – vigyorogtam. Mielőtt bármit mondott volna, kopogtak a nyitott ajtón. Niall volt.

-         Bocsi srácok, ez most direkt van. Mennünk kell, itt van Steve. – Steve a fiúk sofőrje és néha biztonsági őre. Az utóbbit nem nagyon hiszem, mivel egy cingár, negyvenes éveiben járó férfiről beszélünk, de Liam mesélt pár sztorit, mikor tényleg megmentette őket a rajongók hadától. Lekísértem a fiúkat.

-         Itt egy kulcs. Majd este találkozunk. – nyomott egy hosszú puszit a számra, majd a fiúkat követve kilépett az ajtón. Becsuktam utánuk, majd megálltam nappali közepén és azon gondolkodtam, hol kezdjem a takarítást. A lakás nem volt vészes, és próbálják rendbe tartani, mivel megmondtam nekik, hogy nem jövők át, ha rumli van. Szóval nem volt nagy a rendetlenség, de egy porszívózást elbírt a szőnyeg és egy felmosás sem ártott a parkettának. Így benyomtam a tv-t háttérzajnak és hozzákezdtem. A fiúk szobáját is kitakarítottam, talán Harry-é volt a legrosszabb, de az sem volt vészes. Dél körül csörgött a telefonom, Matt volt.

-         Szia, merre vagy? – kérdezte.

-         A fiúk házában játszom bejárónőt, miért?

-         Hát azt ígérted, hogy velem leszel.

-         Tényleg, sajnálom, kiment a fejemből, de már végeztem. 10 perc múlva otthon leszek, oké? – kérdeztem.

-         Oké, elmehetnénk várost nézni. Tudod piros emeletes busz, fekete taxi, London Eye, London Tow-n. – mondta lelkesen. Felnevettem.

-         Benne vagyok. – mondtam vigyorogva. – Akkor mindjárt. – letettem. Gyorsan kitettem a ruhákat száradni, és betettem egy másik adagot. Átöltöztem, de mivel kimostam az én tegnapi ruháimat, így muszáj volt Liam ruháit felvennem. Egy farmert vettem fel, meg egy inget, amit beletűrtem a nadrágomba. Mire leértem a lépcsőn, háromszor leesett a nadrág rólam. Visszamentem és feltúrtam Liam fiókjait, de nem találtam semmit, amit akartam, végül is Louisnál találtam egy húzentrógert, gyorsan feloperáltam magamra, majd felraktam a szemüvegem és kiléptem a napsütésbe. Bezártam az ajtót, majd kicsit sietősen hazafelé indultam.

-         Jó a ruhát. – jegyezte meg Sofi.

-         Köszi. – mondtam vigyorogva. – Mi a helyzet? Jössz te is? – kérdeztem

-         Nem, Matt meg van bolondulva, hogy veled lehet, nem rontom el a játékát. – mondta nevetve. – Amandával elmegyünk kávézni, este meg bulizni, te nem jössz? Hívhatnád a fiúkat is. – mondta miközben egy újságot lapozgatott.

-         Jól hangzik, majd beszélek velük. Veva nem jött még haza? – kérdeztem, miközben ittam egy pohár vizet.

-         Nem azt mondta, hogy majd délután találkoztok, benéz a próbára. Vagy valami ilyesmi.

-         Ahan, köszi. – mondtam, majd felrohantam. Hallottam, hogy valaki lehúzza a wc-t, majd kilép a fürdőből.

-         Áhh, végre, kész vagy? – kérdezte Matt.

-         Egy perc. – szaladtam be a szobámba, az ing maradt, de a nadrágot lecseréltem egy passzosabbra, Louis kölcsönkért kiegészítőjét visszacsatoltam. Tök kényelmes volt. A hajam gyorsan átfésültem, és felraktam egy kis szempillaspirált, hogy nézzek ki valahogy, majd rohantam is le. Az egész délután Matt-el töltöttem. Csomó vicces és muris dolgot csináltunk, lerajzoltattuk magunkat karikatúrába, meg hasonlók. Beültünk kajálni, és felvázoltam az ötletem Matt-nek, hogy mit akarok adni Liam-nak születésnapjára. Felhívtam azt a címet, amit a múltkor találtam és megkérdeztem, hogy eladó-e még az ingatlana. Azt mondta, hogy hatalmas szerencsém van, mert pont ma mondták vissza a vételt. Megbeszéltük, hogy negyed óra múlva találkozunk, a megadott címen. Így kényelmesen elsétáltunk. Mikor megláttam, tudtam, hogy teljesen tökéletes lesz. Belülről meg végkép tökéletes volt. A berendezésen sem kellet változtatni. Fél hat körül haza értem, és fél óra múlva mennem kellett próbálni, addig játszottam egy kicsit Chaim-mal. Imádom ezt a kutyát. Elindultam a terembe és két- három órát izzadtam a srácokkal. Összeraktuk a versenyre a táncot, és kitaláltunk új dolgokat. A srácok állandóan azt mondogatták, hogy ’Brian bang’ ami magyarul annyit tesz, hogy ’agydöngető’. Minden mozdulatról látszódott az agyalás és, hogy a látvány dominál nálunk. Pacman ötlete volt ez az egész, Jaja elmondása szerint, mivel mikor én bekerültem, már ez volt az alapja minden kitalált dolognak. Ezzel az volt a gond, hogy néha túlagyaltuk és nem kalppolt minden, ami néha feszültséget szült, de mindent meg tudtunk eddig beszélni. A srácoknak is szóltam, hogy este elmehetnénk bulizni, így megígérték, hogy 10-re nálam vannak. Haza felé sétáltunk Veva-val, közben felhívtam Liam-at, és nekik is elmondtam a tervet. Zayn kivételével, mindenki jön, ha minden igaz. Miután haza értünk, letussoltam és megmostam a hajam. Beszárítottam, hogy a vége pördüljön el kicsit, majd kisminkeltem magam. Negyed órám volt, és még nem tudtam mit vegyek fel, így a mindig tökéles feketét választottam. Egy egyszerű tapadós, csőruhát választottam, egy extra magas sarkú cipővel, ami teljesen zárt volt, és cipzár is volt rajta. Hogy ne legyen olyan fekete, felvettem egy tűzpiros blézert. A sminkem kiegészítettem, egy vörös rúzzsal, hogy harmonizáljon a ruhámmal. 

    Amanda végül még sem jött mert Lucas-sal találkozik, ha minden igaz. Nem is tudom, hogy melyiket szeretném jobban, újra hogy össze jöjjenek, vagy ne, ki tudja mikor jön rá a srácra megint az öt perc, meg amúgy is a világ két különböző pontján lesznek, egyszerűen lehetetlennek tartom, hogy sokáig működjön. De azért a szívem mélyén szurkoltam, hisz Am boldog volt, míg együtt voltak. A szobámba álltam, a tükör előtt, és kicsit megborzoltam a hajam, mikor valaki kopogott, majd nyílt is az ajtó. Liam volt, elmosolyodtam és megindultam felé, a szobám közepén találkoztunk. Felkapott és megforgatott

   - Nagyon csinos vagy, így nem engedhetlek el. – mondta  vigyorogva és körbe fordított. Nyomtam egy puszit a szájára és kezénél fogva húzta kifelé, majd le a nappaliba       

   -  Caílin. – kiáltott Niall, mikor meg látott, majd megindult felém. Oda ért hozzám, az egyik kezét a nyakamon, a másikat a derekamon fonta át. Megcsapott a belőle áradó intenzív, pia szag. – Nagyon csinos vagy. – mondta nevetve, majd megindult a bejárati ajtó felé. Liamhez fordultam, de ő csak megrántotta a vállát.       

-         Nem bírja a piát. – mondta vigyorogva. Végül is két kocsival indultunk el, Moon-ékkal pedig ott találkoztunk. Liam-mel megtárgyaltuk, hogy kinek milyen volt a napja.

-         Cuki, te takarítottál nálunk? – kérdezte Louis a visszapillantóból.

-         Igen, talán baj? – kérdeztem vigyorogva.

-         Nem, dehogy baj, te vagy a legjobb. – mondta eléggé hangosan és furán artikulálva Niall.

-         Nem baj, de Louis semmit se talált meg. – kuncogta a fülembe Liam. – De tényleg köszönjük szépen. – adott egy puszit. Negyed óra múlva megálltunk egy fényes és hangos szórakozóhely előtt. Külön mentünk be, amit hosszú sorban álló emberek nem nagyon díjaztak. Mikor be értünk még hangosabb lett a zene. Liam kérdezett valamit, de nem értettem.

-         Mi? – kiabáltam vissza. Megint mondott valami, és én megint nem értettem. Elnevettem magam, és legyintettem. Moon-ék már benn voltak, így megkerestük őket. Egy nagyobb bokszban ültek, így kényelmesen elfértünk. Niall a pad mellé ült, és magára borított legalább 10 poharat, teli akármivel. Liam és én összekapartuk, majd a fiú wc-be vittük, megvártam az ajtó előtt, hogy végezzenek. Egy 30as éveiben járó férfi lépett ki a mosdóból.

-         Szia cica. – mondta perverz mosollyal, és megtámasztotta a kezét a két oldalamon. Bűzlött az olcsó piától, és a pacsulitól. – Nincs kedved rázni velem egyet? – kérdezte és egyre közelebb nyomta magát hozzám.

-         Nem köszi, van akivel „rázzak” – mondta és két kézzel toltam el magamtól, persze nem olyan könnyen, hisz ő tovább nyomult. Mikor elkezdte a combom simogatni, arra gondoltam, hogy segítségért kiabálok, vagy felpofozom és befutok a fiúkhoz. Egyiket sem kellet megtennem, mivel egy biztonsági ember lépett oda hozzánk.

-         Segíthetek? – kérdezte a nagydarab, néger férfi.

-         Nem. – vágta rá a barátom.

-         Igen. – vágtam rá vele egy időben.

-         Úgy látom, hogy a hölgy nem igazán vágyik a társaságára. – mondta és megfogta a karját.

-         Ne rángasson, nincs hozzá semmi jog és különben is majd eldönti ő. – mondta és rám villantotta hiányos fogsorát. Mielőtt bármit mondhattam volna, a srácok léptek ki a wc-ből. Liam rám nézett, majd a biztonsági őr-csöves párosra. És Niall-t elengedve lépett oda hozzám, kicsit elém állt, védelmezően. Nagyon cuki volt. gyors megfogtam Niall-t, aki el akart dőlni, majd nevetve kapaszkodott a derekamba.

-         Minden rendbe. – kérdezte Liam. de a csávót nézegette. 

-         Igen, minden a legnagyobb rendben. – mondta a biztonsági őr. A zene hangosan dübörgött, én Niall-t fogtam, Liam és a csávó szemeztek pár másodpercig, míg a néger férfi el nem rángatta.

-         Azt hittem sosem jöttök ki onnan. – mondta Liam-nek.

-         Sajnálom, de Niall-re rájött a hányhatnék. – mondta és segített Niall támasztani.

-         Semmi bajom nincsen. – mondta Niall. – Még szeretnék egy tequilát. – mondta vigyorogva és kérőn rám nézett a kék szemeivel.

-         Majd egy kicsit később, oké? – kérdeztem, ő megnyugodva hajtotta a vállamra a fejét, én ránéztem Liamre, aki vadul rázta a fejét. Elnevettem magam. Visszacipeltük Niall-t, mire jött Sofi, aki tesómba volt karolva és hát, már ő sem volt szomjas.

-         Chachiiii. – kiabált a fülembe, majd a nyakamba ugrott. Én értetlenül néztem Matt-re. hogy engedte neki, hogy igyon. Letettem Niall mellé, mire ők elkezdtek vihorászni. Remek.

-         Miért részeg Sofi? – kérdeztem Matt-től, túlkiabálva a zenét.

-         Bocsi, de azt hittem jobban bírja a piát. Ittam vele két rövidet, meg megivott egy Sex on the beach-et és ennyi.

-         Elvonón van, ha nem tudnád. – mondtam mérgesen.

-         Jól van, fél óra múlva kutya baja se lesz. Ne hisztizz már. Inkább igyál te is valamit. – vigyorgott, látszott, hogy benne is van pia. Megráztam a fejem és Liam felé fordultam, de Harry-be ütköztem.

-         Nem iszol velem valamit? – emelgette a szemöldökét. Elnevettem magam és bólintottam. Karon fogott és a pulthoz cipelt.

-         Mi kérsz? – kérdezte kiabálva.

-         Amit te. – válaszoltam. Elnevette magát.

-         Merész vagy ma és sexi. – nézett rajtam végig. Megcsaptam a karját, mire ő védekezően maga elé tette a kezeit. Nem hallottam mit rendelt, de biztos nem olyan gáz. Bár nem vagyok hozzászokva az alkoholhoz, így hamar beüt, de nem fogok sokat inni, meg Liam vigyázz rám, bár most sincs ide, de mindegy. Harry a kezembe nyomott valamit.

-         Skót whiskey. Húzóra. – koccintottunk, majd ledöntöttem az egészet. Átjárt a borzongás, mikor megéreztem a fanyar, rossz ízt a számba.

-         Ügyes vagy, még egy kört. – vigyorgott. Én bólintottam. Egyszer élünk. Meg ittuk azt is, így most egy ideig hanyagolom az alkoholt, gondoltam én magamban. Visszamentünk az asztalhoz, már sokkal jobb kedvem volt, felrángattam Sofi-t, aki hozta magával Niall-t, és a bevetettük magunkat az emberek közé. Már vagy fél órája táncoltunk, vagyis én Sofival elvoltam, Niall meg egy csajt fűzött, vicces volt. Mondtam Sofinak, hogy igyunk még valamit. Ő nem intette.

-         Akkor meg keresem Harry-t. mondtam vigyorogva, majd ott hagytam, de éreztem, hogy jön utánam. Harry az asztalnál ült, és Pacman-nel meg Brandon-nal beszélgetett. Áthajoltam Barndon-on és megkérdeztem Harry-t, hogy nem iszunk-e még egy valamit. Jöttek mind a hárman. Ránéztem Liam-ra, aki feltette a mutatóujját, figyelmeztetés képen, de én csak legyintettem. Mind a három fiúval ittam egy kört, Harry-vel ismét whiskey-t, Brandon-nal tequilát, Pac-el meg valami kéket, azt hiszem abszin-ot, ez volt a kedvence, így gondoltam egy fene. Mikor visszaindulunk, kicsit fordult egyet a szoba, és két fiúba kapaszkodtam és valamiről beszélgettünk, de nem volt túl lényeges, főleg, hogy csak nevettem. Liam ott állt az asztalnál és várt engem.

-         Táncolsz velem? – kérdeztem miközben a kezem a nyaka köré fontam. Vigyorogva bólintott.

-         Ne igyál többet. – mondta nevetve a fülembe.

-         Jól vagyok, nem ittam sokat. – válaszoltam, de nem hallotta. A következő pár óra így telt el. Ketten táncoltunk, közben elcsattant pár csók, és imádtam Liam fenekét fogdosni. Ő csak nevetett rajtam. Egy idő után éreztem, hogy valaki hátulról rám dől.

-         Csak Niall az. – mondta Liam. Niall szerintem már aludt és csak én tartottam, ami nem volt könnyű tekintve, hogy engem is sokkal inkább Liam tartott, mint saját magam, és a cipőm se volt túl alkalmas. Intettem Liam-nek, hogy vigyük vissza Niall-t, így is tettünk. Jaja akkor állt fel és kapta el a karom.

-         Most velem iszol. – rendeltünk egy koktélt, meg egy vodkát. És innentől teljesen készen voltam. Ahogy visszamentünk Liam, Niall és Sofi sehol nem voltak, így fogtam a többieket, és velük táncoltam. A fiúk, helyet csináltak és elkezdtek táncolni, ahogy ők szoktak, lévén, hogy táncosok. Pac még egész jól nyomta, de Brandon, csak esett-kelt. Jaja és én, ott álltunk tapsoltunk és egymást támasztva nevettünk. Mint kiderült, nem csak mi tudunk táncolni, mivel volt pár srác, akik párbajra hívták a mi srácainkat. Moon is oda tette magát, mivel ő vezetett, így egy korty alkoholt nem ivott. Emilio volt talán a legrosszabb, egyszer sem esett el, de hogy egyetlen normális mozdulata sem volt, az biztos. A zsűri a tomboló tánctömeg volt, de mivel az idegen srácok, álltak nyerésre, a kialakított kör mentén én és Jaja elindultunk, hogy mikor a mi srácaink vannak, biztassuk a közönséget. Egy kis csalással, de mi nyertünk. Miután megszűnt a kör és mindenki folytatta tovább a rángatózást, Harry-t pillantottam meg, aki vigyorogva jött felém. Egészen addig táncoltam vele, míg ki nem szúrt egy csajt, akihez oda lépett, ez kb. olyan két percet jelentett. Visszabotladoztam az asztalhoz és leültem. Senki nem volt ott, végig szagoltam az asztalon lévő poharak tartalmát, hogy valami alkohol mentes dolgot találjak. Végül egy Red Bull-os dobozt tartottam a legesélyesebbnek. Meghúztam, de lehet, hogy nem kellet volna. Amint leért a torkomhoz megéreztem az alkoholt. Hirtelen felfordult a nyomrom és azt hittem elhányom magam, ott helyben, de erőt vettem magamon. Lehunytam a szemem, és mély levegőt vettem.

-         Minden rendben? – kérdezte valaki mellőlem. Résnyire nyitottam a szemem és Louis idióta vigyorával találtam szembe magam.

-         Ki viszel a levegőre?- kérdeztem csukott szemmel. Nevetve segített ki a boxból, majd kivitt az udvarra.

-         Liam is kinn van, Niall-el meg Sofi-val. – mondta és hallottam, hogy milyen jót mulat rajtam. Közben be nem állt a szám, és azokról a dolgokról beszéltem, ami épp az eszembe jutott, és amit ki akartam mondani. Ilyen téma volt Liam, Liam feneke és Chiam. Kiértünk és hallottam, hogy Niall nevet.

-         Liam. – örültem meg mikor megláttam. A nyakába ugrottam és kiabáltam. – Na mizu van? – kérdeztem és ránéztem Sofira, aki a fal mentén ült, a falnak támaszkodva és látszólag semmi baj nem volt. – Én is le akarok ülni. – mondta Liam-nek. Ő bólintott és segített Sofi mellé ülni.

-         Te már nem vagy részeg? – kérdeztem suttogva. Mindenki nevetett, de nem tudtam, hogy rajtam, mivel úgy gondoltam, hogy tök halk vagyok és senki nem hall, csak Sofi.

-         Nem is voltam részeg. – mondta vigyorogva.

-         De az voltál, emlékszem… vagy nem? – gondolkodtam el. Elnevette magát.

-         Te se igyál többet. – mondta.

-         Oké. Nem is akartam, én vizet akartam vagy valamit, de nem az volt, tényleg azt akartam. – védekeztem, miközben össze-össze, akadt a nyelvem.

-         Elhiszem, de ígért meg. – nyújtotta a kisujját. Én belekulcsoltam az enyémet és megpusziltuk az összekulcsolt kezünket. Mióta csak találkoztunk, így teszünk ígéretet.

-         Te figyelj csak, Sofi. Mi is ígértem meg? – kérdeztem, mivel elkanyarodott az agyam a kisujjas izé felé.

-         Jaj, te buta, csak azt, hogy nem iszol. – mondta nevetve. Én bólintottam és ráhajtottam a fejem, a vállára. Niall elővette a telefonját és lefényképezett minket.

-         Ne mozogjatok már, nem lehet így fényképezni. – kiabált. Én elkezdtem nevetve és a kezem a fejembe nyomtam. Liam segített Niall-nek, de gondolom milyen kép lett. Louis leült mellém.

-         Liam, imádom a csajod. – mondta vigyorogva.

-         Miért? – kérdeztem.

-         Mert te nem szeretsz engem? – kérdezett vissza.

-         Nem is ezt mondtam, hallottad, hogy kiforgatja a szavaimat? – fordultam egy percre Sofi felé, majd vissza kis kaptam a fejem Louis-ra. – Nagyon szemét vagy, ne igyál többet. – mondtam vádlóan. Elkezdett nevetni.

-         Nem is ittam, csak egy pohár bort. – mondta

-         Pffúúújj, az idősek piája. Ilyen öreg vagy Louis? És egy tini bandában vagy? Liam le kell cserélni Louis-t. – mondtam vigyorogva. Az említett személy leguggolt elém, de Louis-hoz beszélt.

-         Mondtam szépen, hogy ne piszkáld. – mondta neki.

-         De olyan vicces. – röhögött.

-         Liam, én táncolni akarok veled. – mondtam vigyorogva.

-         Be akarsz menni? – kérdezte.

-         Igen, de ha te nem akarsz, bemegyek egyedül és megkeresem Moon-ékat. Jaj, istenem. – kezdtem kiabálni, Louis és Sofi hangosan nevetettek, Liam meg csitítgatott. – Nem is voltatok benn, a fiúk táncoltak és jöttek oda mások, de mi nyertünk. Juhhú. Bár csaltunk, de felsegítesz, azért? – kérdeztem Liam-at. Louis feküdt és röhögött, Liam meg összekapart. – Nem jössz be akkor? Mert be tudok menni egyedül.

-         Nem hiszem, hogy be tudnál, meg különben is nem hagylak egyedül, de jobb lenne kinn maradni a levegőn. – mondta nevetve.

-         Én nem szeretnék. – mondta és próbáltam összeszedetnek tűnni.

-         Oké, vigyáztok Niall-re? – kérdezte Sofitól és Louistól, akik még mindig a földön csöveltek és röhögtek. Sofi bólintott, lerángatta maga mellé Niall-t. Bementünk és próbáltam továbbra is józannak tűnni. Ez több-kevesebb sikerrel, de összejött. Kitomboltam magam és Liam, attól eltekintve, hogy teljesen józan volt, remek partnernek bizonyult ebben. Volt mikor csak össze simulva táncoltunk a zenére, volt, hogy csak álltunk és faltuk egymás ajkait és volt, hogy ugráltunk és összevissza forogtunk. Nagyon jó volt vele lenni. 3 óra környékén, mikor már nagyon elfáradtam és fájt a cipőbe a lábam, eldöntöttük, hogy megkeressük a többieket és haza indulunk. Mindenki kinn volt, kettőnket kivéve és Matt-et.

-         Hol van a bátyám? – kérdeztem kiérve. Niall Sofira dőlve aludt, a többiek meg beszélgettek.

-         Hát utoljára egy csajjal láttam a wc-ben. – mondta Harry. Elfintorodtam.

-         Rossz, aki rosszra gondol. – mondta vigyorogva.

-         De hülye, aki nem. – nyújtottam rá a nyelvem.

-         Én beszéltem vele, és elment a csajjal, de elvitte Veva kocsiját is, a másikat meg Steve vitte el, szóval felhívom, hogy jöjjön értünk. – mondta Liam és arrébb ment telefonálni.

-         Na mi van Cuki? – kérdezte Louis mellettem állva, az idióta vigyorával. Én megpöcköltem a pofiját. – Héé. – kapta oda a kezét.

-         Ez jár, ha rossz kisfiú vagy. – mondtam vigyorogva.

-         Én voltam a rossz, Nem tudtom ki ivott annyit. – vágott vissza. Először csak hebegtem, majd rávágtam.

-         Niall. – és közben a szőke srácra mutattam, aki be volt ájulva. Harry és Moon felnevettek.

-         Azért, téged se kellet sajnálni. – mondta Pac. Én csak villantottam egy vigyort.

-         Nem is voltam részeg, csak..csak..izé.

-         Na,na,na, mi izé? – kérdezte Louis és bökdösött.

-         Hagyjál már. – válaszoltam, de mindannyian elnevettük magunkat.

-         Ha bulit akarok csinálni, te leszel az első, akit meghívok. – mondta Jaja vigyorogva. – Olyan kis álszent vagy. Mikor először láttalak azt hittem ilyen kis szende vagy, rájöttem, hogy egy tök laza csaj, most meg, hogy leiszol mindenkit. – mondta nevetve.

-         Azért nem mindenkit, Niall még mindig rosszabb, mint én. – mondtam vigyorogva. Liam jött vissza, de nem tűnt túl boldognak.

-         Hát ezt szívtuk srácok. Steve nem hajlandó eljönni, azt mondta oldjuk meg.

-         Ez mekkora buzi. – mondta Harry. Én elnevettem magam.

-         Nem nevess. – súgta Louis. – Liam még mérgesebb lesz.

-         Ugyan már, olyan puhapöcsűek vagytok. – mondtam, majd levettem a cipőm és elindultam, amerre gondoltam.

-         Olivia, a másik irányba lakunk. – hallottam Liam hangját. Visszafordultam és láttam, hogy a szája egészen a füléig ér. Hozzávágtam a cipőm, de nem találtam el, mivel kicsit messzebb volt. Összeszedte, majd elindult, oda ért hozzám, levette a saját cipőjét, ami egy fehér VANS volt és rám adta. Ő fehér zokniba maradt és a cipőmet is hozta. Kézen fogott és elindultunk a jó irányba. Egy idő után a fejem a vállára dőlt, és néha el-el szunnyadtam, eközben persze meg álltam mindig. Kb. a tizedik megtorpanásom után Liam megállított.

-         Oké felveszlek a hátamra, különben el fogsz aludni sétálás közben.

-         Nem kell jól vagyok, csak pihentetem a szemem. – próbált nem nevetni és addig addig győzködött, míg rá nem vett. Visszaadtam a cipőjét és levettem a blézerem, amit a derekamra kötöttem.

-         Az minek? – kérdezte.

-         Rövid a ruha. – rántottam meg a vállam, majd hátra nézve Louis és Harry idióta vigyorát láttam.

-         Ahan, így értem. – mondta Liam bosszúsan, majd felkapott a hátára. Én fogtam a cipőmet, hogy még biztosabban tartson a hátán, mivel rövid időn belül elaludtam, így nem igazán tartottam magam. A következő, amire emlékszem, hogy valaki betakar. Éreztem, hogy nincs rajtam ruha csak a fehérneműm, így kinyitottam a szemem. Liam rendezgette rajtam a takarót.

-         Hány óra van? – kérdeztem.

-         4. – mondta

-         Akkor már fel kéne kellenem. – kezdtem felülni, de még mindig éreztem a piát a fejembe, szörnyen fáradt voltam és úgy éreztem, hogy még semmit nem aludtam.

-         Nem te buta, hajnali 4. – mondta nevetve. – Csak most értünk haza.

-         Te vetkőztettél le? – kérdeztem vigyorogva, miután visszadőltem és félig már aludtam. Csak vigyorgott és a fejét rázta. – Tudod Liam, legyen bár mi is ezek után, de sosem fogom megbánni, hogy te vagy az első szerelmem. – már csukva volt a szemem, de próbáltam nem elaludni. Éreztem, hogy megsimogatja az arcom és nyom egy puszit a számra. Elaludtam.

Liam szemszög:

Nem tudom, hogy azért mondta ezt, mert így gondolja vagy csak az alkohol hatására, de életem egyik legjobb születésnapi ajándéka volt. Ma egy teljesen új Oliviát ismertem meg. Eddig is oda voltam érte, de ezután még százszor annyira. Látszik, hogy nincs hozzá szokva a piához, de vicces volt. A legjobban azt tetszett, hogy sokkal merészebb volt, itt nem csak arra gondolok, hogy gátlástalanul fogdosott, bár hozzá teszem, hogy ez sem az utolsó helyen áll, de minden mozdulata arról árulkodott, hogy szabadnak és gondatlannak érzi magát. Akkor ilyen talán, mikor mesél valamit. Még elnéztem pár percig gyönyörű szép arcát, majd én is ledobtam a nadrágom és pólóm és lefeküdtem az ágyam másik felére. Először úgy feküdtem ott mint egy darab fa, de utána megembereltem magam és magamhoz húztam Oli-t, aki készségesen bújt közelebb hozzám. Nagyon, nagyon, nagyon csinos volt ma. Elmosolyodtam, mikor eszembe jutott, hogy milyen élvezettel táncolt, utána az, ahogy az előbb vigyorgott miután rájött, hogy én fektettem le. Végül az agyam teljesen felmondta a szolgálatot és elaludtam. Az ablakon betörő napfény ébresztett fel, ami pont a szemere világított. 11.12-öt mutatott az óra, így gondoltam ideje lenne felkelni. A telefonom vagy 20 nem fogadott hívást jelzett. Még jó, hogy lenémítottam. Oli még békésen aludt mellet, ugyan abban a pózban, ahogy hajnalba magamhoz húztam. Miután ki gyönyörködtem magam a látványába, felálltam és lementem, hogy igyak egy pohár vizet. Louis, Zayn és Harry ültek a pultnál és valószínű, hogy reggeliztek.

-         Sziasztok. – köszöntem és a hűtőhöz lépve kivettem egy üveg palackozott vizet.

-         Szia, Cuki? – kérdezte lelkesen Louis.

-         Még alszik. – mondtam, mire egyből elkedvetlenedett. – Miért kéne valami?

-         Nem, nem csak piszkálni akarom. – vigyorgott.

-         Nem fogod piszkálni. – mutattam felé a mutató ujjamat. Ő csak somolygott.

-         Boldog szülinapot Liam. – ugrott rám Harry, akit Zayn is követett. El bóhóckodtunk egy fél órát, a fiúk énekeltek nekem, elmeséltük Zayn-nek, hogy milyen jó bulit hagyott ki, Louis persze csak Oli-ról és Niall-ról beszélt. Teljesen elfelejtettem, hogy Sofi is itt aludt fenn Niall-el, így először azt se tudtam mit keres itt mikor lesétált egy zöld, ír zászlós pólóban.

-         Hogy van Niall? – kérdeztem és öntöttem neki egy bögre kávét, amit oda is adtam neki.

-         Alszik, de jobb is. – mondta, mire Harry hevesen bólogatott.

-         Sosem bírta jól a másnapokat. – húzta el a száját, és valószínű arra gondolt, amire én és Louis is, mégpedig, hogy Niall mennyire nem bírja a másnaposságot és, hogy kész katasztrófa lesz a mai napon. Miután elmúlt 12 óra, a telefonom folyamatosan csörgött. Anyukám hívott először, és tőle voltak nagyrészt a nem fogadott hívások. Harry laptop-ozott és rábukkant egy cikkre, ami Oliról szólt. Páran látták, mikor tegnap reggel kikísért miknek, és egy kép is volt, amin az ajtóban ölelkezünk, én felöltözve, ő az én ruháimba. Utána egy kép, mikor pár órával később egyedül hagyja el a házat, láthatóan férfiruhába. Mindannyian felnevettünk a kép láttán, amin az én ingemben és nadrágomban van. Louis felfedezte, hogy az ő húzentórgere van rajta, ami teljesen felvillanyozta. Fogalmam sincs miért, de Louis-nál ezt sosem tudhatja az ember.

-         Chachi-t nem zavarja ez a felhajtás? – kérdezte tőlem Sofi.

-         Hát igazság szerint mindig azt mondja, hogy nem érdekli, ha valaki olyan ítéli meg, akit nem ismer, de biztosan zavarja vagy bántja, ha olyan üzeneteket kap. Twitter-re is alig jár.

-         Nem is volt sohasem az kockafajta. Nem köti le sokáig. Hát én egyáltalán nem vettem észre rajta semmit, úgyhogy egyenlőre biztosan nincs baj. – mondta nyugtatólag, de inkább saját magának.

-         Hát azért nem minden újság címlapján van ott.

-         Még. – mondta Zayn. A következő percben hallottam, hogy valaki futkározik az emeleten, majd egy Fuss Niall! Felkiáltást, ami Oli-tól jött. Már álltam fel, hogy megnézzem mi történt, mikor Sofi azt mondta, hogy majd megy ő. De pár perc múlva csak követtem én is. Bementem a szobámba, ahol Oli a hátán feküdt, de Sofi és Niall sehol. Miután én felkeltem nem sokkal, feljöttem ránézni Oli-ra és Niall itt volt, de most nincs. Majd meghallottam a fürdő szoba ő, hogy valakik beszélnek.

-         Niall majdnem lehányta a szőnyeged. – mondta rekedt, álmos hangon.

-         De te hősiesen megmentetted. Hallottam, ahogyan kiabálsz. – nevettem fel. A hasára fordult.

-         Nem hoznál nekem egy kis valamit? – kérdezte, nem akartam nevetni rajta, így próbáltam visszatartatni a nevetést.

-         Mit szeretnél? – kérdeztem és közelebb léptem hozzá, kezemmel megtámaszkodtam felette, mire ő visszafordult a hátára.

-         Valami jobbat. – mondta, de közben nyögött párat. – Kezdetnek megteszi, ha hozol nekem egy valami gyógyszert meg egy kis vizet. – szalutáltam egyet, majd gyorsan lementem a kért dolgokért.

-         Mi történt? – kérdezte Louis.

-         Niall hány, Oli meg szenved. – mondtam, majd visszarohantam a szobámba, hallottam, hogy megcsikordul a szék és tudtam, hogy Loui az, így mikor beértem a szobámba gyorsan ráfordítottam a kulcsot belülről.

-         Mit akarsz velem csinálni? – kérdezte Oli.

-         Megmentelek Louis-tól. – ültem le mellé az ágyra és kibontottam neki a vizet. Miután lenyelte, visszarogyott egyből.

-         Adj 10 percet, és utána csinálunk valamit, amit csak akarsz, oké? – kérdezte. Ahogy ránéztem láttam, hogy egyáltalán nincs kedve semmihez és, hogy teljesen kész van, de ez érthető volt, a tegnap este után.

-         Pihenj ameddig csak akarsz. – simítottam rá kezem az arcára. Megfogta a kézfejem és a homlokára tette, majd felsóhajtott.

-         Jó hideg a kezed. – lehunyta a szemét. – Tényleg mindjárt felkelek. – de hangja egyre halkabb lett.

-         Persze, persze. Azt mondtad, hogy azt csinálunk, amit én akarok. Én meg azt akarom, hogy itt maradjunk. – közben óvatosan mellé feküdtem.

-         Te vagy a legjobb, Liam. – mondta, mire én felnevettem. Mellkasomon feküdt és pillanatok alatt elaludt. Az egyik kezemet a hátán pihentettem, a másikkal az arcát simogattam. Pár perc múlva Niall jött ki a wc-ből és Sofi kísérgette.

-         Na mizu nagyfiú? – kérdeztem vigyorogva, de halkan. Nem nézett ki olyan rosszul.

-         Nem olyan gázos. – rántotta meg a vállát.

-         Ahan, mivel megszabadultál a gyomrod egész tartalmától. – forgatta meg a szemét Sofi. Ő meg csak vigyorgott mellette. – Na gyere, ne zavarjunk. – mondta Sofi és levezette Niall-t. Ott feküdtem és azt gondoltam, hogy nem alszom el, de mégis így lett, mivel eléggé fárasztó volt az este. Fogalmam sincs hány óra lehetett mikor felkeltem, de már egyedül voltam benn a szobámba. Nyújtózkodtam egyet és megnéztem az órámat. Csak másfél órát aludhattam mivel még csak kettő volt. Összeszedtem magam, majd lementem. Mindenki lenn volt és mikor leértem egyszerre kezdték el a boldog szülinapot énekelni. Oli egy hatalmas Batman-es torta előtt állt, amin gyertyák és kisebb tűzijátékok égetek. Elvigyorodtam. A szüleim is itt voltak, Gemma és az unokatesóm Nadja is. Ő a kedvenc unkatesóm, pár évig velünk lakott, azért lettünk olyan jóban. Vége lett a dalnak és egyesével jött oda mindenki köszönteni. Oli volt az utolsó, annyira aranyos volt. látszott, hogy nincs a toppon, egy fehér trikóban és egy farmerben volt, a haja fel volt kontyolva, de nem, úgy ahogy máskor. Pár tincs kicsúszott a gumi alól és összevissza állt, de így is gyönyörű volt. Leültünk a nappaliban, mivel ott volt a legtöbb hely, felvágtam a tortám és beszélgettünk. Én főleg a szüleimmel és a tesómmal beszélgettem, Nadja pedig a másik kanapén Oli-val. Nadja kiskorában balettozott, de pár éve abba hagyta a tanulás miatt. Most 19 éves és az Oxford-ra jár. Rettentő okos. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de láttam, hogy nincs sehol a két lány.

-         Harry, hol van Oli? – kérdeztem, mivel ő ült mellette.

-         Nem tudom, Niall rángatta el valamerre. – rántotta meg a vállát. Gondoltam rá, hogy megkeresem, de végül is nem vagyunk összenőve. Sajnos.

-         Nagyon rendes lánynak tűnik. – mondta anya.

-         Az, hidd el, hogy az. – bólogattam.

-         Milyen kis papucs lettél. – mondta vigyorogva a tesóm, erre vágtam neki egy grimaszt.

-         Én udvariasnak hívom. – mondta anyu, és a karom simogatta. Adtam neki egy puszit. Elterelődött a gondolatom Oli-ról, de egy óra hossza múlva se volt sehol. Felálltam, hogy megkeressem, megnéztem az udvaron, majd felmentem az emeletre. Pont akkor értem fel mikor kilépett az ajtómon.

-         Áh, pont téged kereslek. – mondta mikor meglátott és karon fogott.

-         Baj van? – kérdeztem.

-         Nem remélem nem lesz baj belőle. De biztos nem. – legyintett, de fogalmam sincs miről beszélt. Benyitottunk a szobába, ahol Nani(Nadja) és Niall álltak. Egymás mellett és somolyogtak.

-         Mit csináltatok? – kérdeztem gyanúsan.

-         Találd ki. – mondta vigyorogva Niall, ránéztem Oli-ra, de ő csak mosolygott és a vállát rángatta. Körbenéztem a szobába, de semmi különöset nem találtam, ezért még egyszer körbefuttattam a szemem, és hirtelen megláttam.

-         Ez egy polc? – kérdeztem lelkesen. Ők vigyorogva bólogattak. – Apám. Mekkora már. Imádom. – közelebb mentem és megnéztem. Egy könyves polc volt, de nem akár milyen, hanem egy denevér formájú, vagyis ilyen Batman-es. – Kinek az ötlete volt? – néztem rájuk, Oli pedig két kézzel mutogatott Niall-re. nevetve ölelgettem meg. – Megmutatom anyáéknak is. – rohantam le. A délután hamar eltelt, anyáéknak 5 óra után el kellet menniük, és Gemma-t is vitték, de Nani még maradt. A srácok elmentek kajálni, így ketten maradtunk Oli-val. Elmosogattunk meg összetakarítottunk. Egy csómot nevettünk. Nem tudom, hogy a fáradtság miatt-e, de Oli egészen fel volt pörögve és össze-vissza táncolt, sokkal felszabadultabb volt, mint eddig. Vagyis tegnap is ilyen volt, de ezt a piának tudtam be, de úgy látszik teljesen elengedi magát már a társaságomba. Egy annyira jó volt. persze én is belementem a hülyeségekbe, így elszórakozgattunk. Este átmentünk hozzájuk, hogy a tesójával legyünk egy kicsit és Chiam-al is játszottunk. Kilenc óra körül elvittük sétálni, de éjfél előtt elkísértek haza. Mondtam Oli-nak, hogy maradjon éjszakára, de azt mondta nem tud, mert reggel táncra kell mennie, így fájó szívvel, de elengedtem. A srácokkal megnéztünk pár filmet. Két napja még úgy volt, hogy bulizni megyünk, de mivel tegnap voltunk, meg kedvem se volt hozzá, így nem mentünk. Reggel eléggé későn keltem, dél el múlt már, én meg általában max. 9-ig szoktam aludni. Felkeltem, letussoltam és lementem kajálni. Harry és Zayn még nem volt lenn.

-         Egyre kell mennünk, először énekóra, utána színpados izé. – mondta Niall.

-         Hány óra van most? – kérdeztem.

-         Negyed egy. Miért? – kérdezte Loui.

-         Hát elmehetnénk valahova kajálni próba előtt. – dobtam fel az ötlete.

-         Oké, szólók a fiúknak. – állt fel Niall és indult meg felfelé. Így elmentünk kajálni a mekibe, majd az énektanárhoz a stúdióba és végül Adam-hez, a színpadtechnikushoz. Négy óra után végeztünk, kocsiba ültünk és elindultunk haza. A kocsiban próbáltam hívni Oli-t, hogy mit csinál és, hogy találkozhatnánk, úgyis reggel volt órája, így talán ráér, de nem vette fel a telefont. Kinéztem a kocsi ablakán, de egyáltalán nem jó környéken jártunk.

-         Elköltöztünk? – kérdeztem. Louis vezetett és én ültem az anyós ülésen.

-         Nem. – mondta nevetve. – Csak el kell intéznem valamit.

-         Ahan, Niall megcsörgeted Oli-t? Nem veszi fel.

-         Nem. – válaszolt, mire én hátrafordultam. – Most mi van? Ha neked nem veszi fel, akkor nekem miért tenné? – kérdezte vállat rángatva.

-         Kösz a semmit. – vágtam hozzá és mérgesen kezdtem nyomogatni a telefonom. – Muszáj kiszállni? – kérdeztem, mikor megálltunk. Ki se néztem az ablakon, még mindig próbáltam elérni.

-         Hát, ha ki akarsz belőle maradni. – mondta Louis kiugorva a kocsiból és becsapva maga után az ajtót. Sóhajtva követtem. Egy bolt előtt álltunk. Egy édesség vagy cukrászda lehetett, mivel nagy, műanyag fagyik díszítették és színes volt. Na meg a neve is az volt, hogy B.Candy.

-         Louis a közelünkbe is van bolt. – mondtam, miközben befelé haladtunk. Édesség bolt volt, mivel amerre csak néztem édesség volt. Polcok, oszlopok teli cukorral és csokival. A pult mellett sorba fagyi székek voltak. Tök muris volt.  

-         De az nem a tiéd. – mondta vigyorogva Niall, mire Louis tarkón vágta.

-         Aucs.

-         Nem tudod befogni?

-         Mi van? – kérdeztem most én. Ahogy beértünk rájöttem, hogy ez egy édesség bolt, mivel amerre csak néztem édesség volt. Polcok, oszlopok teli cukorral és csokival. A pult mellett sorba fagyi székek voltak. Tök muris volt A legnagyobb meglepetésemre Oli állt benn pár, számomra idegen emberrel. 

-         Szia. – köszönt édesen. – Boldog szülinapot. – mondta és körbe mutatott.

-         Ez most olyan, „Vegyél amit akarsz?” – macska körmöztem. Erre felnevetett.

-         Nem te buta, ez a tidé. Egyszer mondtad, hogy ha nem énekes lennél, akkor nyitnál egy édességboltot. Gondoltam miért nem tehetnéd meg úgy, hogy közben énekes is vagy. – rántotta meg a vállát. El sem hittem, hogy ezt komolyan mondja. Körbe néztem a helységbe, minden tele volt édességgel. Amit csak el lehet képzelni. Cukor, gumicukor, csoki, karamella, tényleg minden.

-         És ők, itt a személyzet. Hárman dolgoznak a boltban, Lara, Pet és Michelle. – mutatott három, fiatal, valószínű érettségizőre. – Ő pedig az üzlet eddigi vezetője, Mr. Thomas Gordon. Ő pedig Liam Payn. – mutatott be minket egymásnak.

-         Nagyon örvendek. Hogy mondott le ilyen könnyen erről az egészről? – kérdeztem miután kezet ráztunk.

-         Oh, hát Miss Gonzales-nek nem nehéz ellenállni. De egyébként abban maradtunk, hogy mivel te eléggé elfoglalt vagy, így én továbbra is intézem a bolt ügyeit, persze mindenről tudomásod lesz és mindent te fogsz jóvá hagyni. Már ha nem gond. – mondta szerényen.

-         Dehogy is, sőt. Azt se tudom, mit, hogyan kell csinálni. Maga úgyis ért mindenhez. – mondtam.

-         A bolthoz igen, erről biztosítalak. – utána mindent megmutatott és körbe vezetett. Elmagyarázta, hogy hogy működik az egész. Utána leültünk az egyik sarokba és mesélt a bolt múltjáról és hogy milyen mostanában.

-         Eléggé felkapott, hisz a környéken nincs más cukros bolt. Vannak törzsvásárlóink is, akik ha nem is minden nap, de sűrűn jönnek, meg vannak turisták. Szoktak rendelni esküvőkre, bulikra, szülinapokra és különféle rendezvényekre is, minden félét. – még sokáig elbeszélgettünk, hisz mindent tudni akartam. Nem változtattam meg a bolt nevét maradt, a B.Candy, bármit is jelentsen ez. A hivatalos papírokon átírattuk a cégtulajdonos nevét, de nem akartam, hogy kitudódjon, és csak azért járjanak ide az emberek, mert nekem vagy bármelyik fiúnak köze van hozzá. Fél óra múlva Tom-nak mennie kellet, így én is összeszedtem a srácokat. Niall nem tudott betelni a hellyel.

-         Én minden nap ide fogok jönni. – mondta miután kiértünk. Tom felnevetett, miközben zárt az ajtókat.

-         Egy újabb törzsvendég. Kész öröm veled üzletelni Chachi. – mondta vigyorogva.

-         Hát még önnel. – mondta Oli.

-         Mondtam már, hogy tegezz nyugodtan. – nézett rá apáskodóan. – Itt vannak a kulcsok. Most már hivatalosan is tiéd a bolt. – ejtette a kezembe a kulcscsomót. A srácok tapsolni kezdtek.

-         A tiéd, miután kizárt. – mondta Louis, mire mi felnevettünk.

-         Neked nem kellenek kulcsok? – kérdeztem.

-         Szerinted nincs otthon egy tucat pótkulcsom? – kérdezte. – Na sziasztok. – intett, majd egy fekete Mercedes-hez lépett, beszállt és dudálva elhajtott.

-         Remélem nem baj, ha nem küldtem el a személyzetet, de hát fiatalok, meg különben is honnan szereznénk másokat? Nem érnél rá itt lébecolni egész nap, meg különben is eléggé gyorsan kitudódna, hogy a ti…- magamhoz öleltem. Össze-vissza csacsog, mikor teljesen jól csinált mindent. Miért küldenénk el őket? Annyira hálás voltam az egészért, de nem tudtam, hogyan is mutassam ki. Kicsit eltávolodtam, majd megcsókoltam. A srácok megint tapsolni kezdtek Oli, pedig belemosolygott.

-         Köszönöm. – néztem a szemébe.

-         Ne csak nekem köszönt. A szüleid, Gemma, Nadja, a fiúk, anyáék és Matt is benne volt. Csak az ötlet az enyém. Kicsit bajban lettem volna, ha egyedül kell kifizetnem az egészet. – mondta elgondolkodva. Elvigyorodtam.

-         Köszi srácok. – néztem rájuk. A fiúk elmentek kocsival, mi meg sétáltunk. 

-    Tényleg örülsz neki? Úgy értem, nem fáradság? - kérdezte bizonytalanul. 

-    Ne hülyéskedj! Mi lenne egy édességboltban fárasztó? Tom is itt van, rengeteged tud segíteni, úgyhogy nem lesz baj. El se tudom hinni, hogy vettél egy boltot. - mondta hitetlenkedve. Elnevette magát. 

-    A neten bukkantam rá. Tom meg akart szabadulni tőle, és először így is volt, de felvettem neki az ötletet, hogy maradhatna ő is. Elmeséltem, hogy kinek is szánom és, hogy nem érsz nagyon rá. Így abban egyeztünk meg, hogy papíron te vagy a tulaj, de ő intéz mindent. Tudom, hogy rizikós, de meg bízom benne. 

-   Igen én is. Nem hiszem, hogy a saját boltjának ártana, hisz mindenki úgy tudja, hogy nem volt tulaj váltás és ha valami történne ő jönne ki belőle rosszul. 

-   Minden képen. A két szakács nyaralni van. Egy házaspár és Tom azt mondta tökéletesek, úgyhogy szerinte tőlük se váljunk meg. Mondtam neki, hogy te döntesz. - rántotta meg a vállát. 

-   Ja, igen akartam mondani, hogy szeretném, ha te is annyira tulajdonos legyél, mint én. Nem azért mert nem akarok egyedül, hanem mert, ami az enyém, az a tiéd is. Szóval, ha Tom felhív, hogy dönts el valami, akkor ne azt mond, hogy ne, majd Liam, hanem nyugodtan legyen, ahogy szeretnéd. - mondtam őszintén. 

-    De édes vagy. Köszönöm. - mondta mosolyogva és nyomott egy puszit az arcomra. Mosolyogva sétáltam tovább és hallgattam, ahogy elmeséli, milyen nehéz volt tegnap felszerelni a polcot a szobámba és, hogy Niall semmit nem csinált, csak ketten lányok, ő meg Nani. 

-   Ja és mi lesz Nani-val? - kérdezte. 

-   Hogy, hogy mi lesz? - kérdeztem furcsán. 

-   Neked nem mondta? Elhívott minket hozzájuk, a nagynénédékhez. Jövőhét szombatra. Mondtam neki, hogy megbeszéljük, mert vasárnap repülök LA-be. - mondta. 

-   De régen láttam Tiffany nénit. - merengtem el egy pillanatra. 

-   Arra gondoltam, hogy elmehetnénk és onnan repülnék az USA-ba. Ők is régen láttak, te is régen voltál...

-   Meg kérdeztem Paul-t, hogy mehetek-e én is akkor, és együtt mennénk. 

-   Oké, de hol is laknak Nani-ék? 

-   Southampton. Max. 3 óra autóval. 

-   Az nem vészes. Sofi, meg Matt, pedig innen mennek vissza az államokba. Egyébként mi van Niall és Sofi között? - kérdezte. Áh, ezt már én is akartam kérdezni tőle. 

-   Fogalmam sincs, de nagyon össze vannak nőve. Bár nem tudom, Niall mindig is ilyen csapongó volt. 

-    Igen, múlthéten még a táncos csajért volt úgy oda. - értett velem egyet. 

-   És ha elkezdődik a turné megint ő lesz álmai szerelme. De mindegy is, végül is fiatal, híres, megteheti. - mire ő felnevetett. - Most mi van? - kérdeztem. 

-   Olyan, mintha Louis vagy Harry mondta volna. 

-   Végül is együtt lakunk. - rántottam meg a vállam. Egy csomó minden szóba jött még és, ott az utcákon sétálgatva jöttem rá, hogy Olivia tényleg szerelmes belém, és nem csak az alkohol miatt mondta és arra, hogy én is szeretem őt.