13. fejezet

Mindenki titkolja, hogy mit akar, mert helytelen, mert érdemtelen, mert veszélyes, mert túl rossz, vagy éppen túl jó.

 / Liam szemszög /

Másnap, azaz az nap, fogalmam sincs mikor kelhettem fel, de a nap már magasan járt. Olívia még aludt a mellkasomon. Csak néztem nyugodt arcát és hallgattam halk szuszogást, míg egy torokköszörülésre fel nem kaptam a fejem. Mike és Matt velem szemben ültek és elég szigorúan néztek rám. Ajaj, lehet, hogy bajban vagyok… szerintem rák vörös arcom, eléggé mulatságos lehetet, de mint említettem, csak szerintem. A két fiú egyáltalán nem találta viccesnek. Az ő bajuk… még mielőtt bármit mondtak volna, lehúztam magról a takarót és az egészet Olivra csavartam, felemeltem, majd bevittem a nappaliba. Niall a konyhában evett és mikor meglátott, tele szájjal elvigyorodott és intett egy kiflivel, tőle nem vártam értelmesebbet. Az egyik kanapén Zayn feküdt, ébren volt már, de hatalmas karikák voltak a szeme alatt, arcán pedig gyűrődések voltak. Olyan hülye fejet vágott, majdnem elnevettem magam. A másik kanapé üres volt, így lassan lefektettem rá, ő kényelmesen elhelyezkedett, majd aludt tovább. Zayn vigyorogva felkönyökölt.

-         Honnan szetted? – felnevettem, ez hülye.

-         Nyomorék, kinn elaludtunk. – ráztam a fejem nevetve.

-         Persze, aludtatok – zuhant vissza idióta vigyorral az arcán. Én meg besétáltam lenti fürdőbe. Tudtam, hogy vissza kéne mennem a teraszra, de éppen nem érdekelt. Nem fogja el rontani senki ezt a reggelt, hisz milyen régen voltam már ilyen boldog reggel. Miközben arcot mostam, elkönyveltem magamban. Hogy ez volt életem legszebb éjszakája. A korombeli fiúk, általában nem ezeket az estéket helyezik előtérbe, de hát ők nem ismerik Olíviát… miután kész lettem, kimentem a konyhába. Leültem a konyhaszigethez, úgy, hogy rálássak Olíviára.

-         Na mi történt az este? – nézett rám kihívóan Niall. Furcsa, hogy ő nem mérges, pedig szereti Oliv-ot.   

-         Semmi, csak kiültünk, beszélgettünk és elaludtunk. Ennyi. – sajnos.

-         És miről beszélgettetek? – úristen, nem mindegy?

-         Hát mindenféléről.

-         Rólam is? – ez hülye.

-         Nem rólad nem. – közben tálat keresgéltem, a tej és a müzli már megvolt.

-         Jobb felső szekrény – mutogatott a szőkeség. – de hogyhogy nem?

-         Mit nem Niall? – ugyan már.

-         Hát nem beszélgetettetek rólam, rólam mindenki beszél.

-         Akkor mi senkik vagyunk, így jó?

-         Nem, de máskor hozz fel engem is. – elnevettem magam. Mikor nő már fel? Matt és Mike belépett a teraszról, és egyenesen hozzám jöttek, körbevettek.

-         Mit csináltál a húgommal? – vont kérdőre Matt.

-         Ugyan mit csinálhattam volna vele? – kérdeztem a nyilvánvalóra. Mire ő hirtelen nem tudta mit is mondjon.

-         Hát, ömm mit tudom én. Ezt kérdezem. – majdnem a képébe röhögtem.

-         Semmit, Matt semmit. Kiültünk beszélgetni és közben elaludtunk, nem erőszakoltam meg, ha erre vagy kíváncsi. – mire ő meg könnyebbülten felsóhajtott, most ez komoly?

-   Ezt akartam hallani! – majd elsétált, Niall pedig hangosan felnevetett. Olívia felriadt. Remek. Szúrósan néztem Niall-re, ő meg bocsánatkérően elvigyorodott. Képzelem mennyire sajnálja. Zayn elvigyorodott, felpattant, és ráugrott Olív-ra,

-         Jó reggelt, napsugár – kiabálta a fülébe. A lányok ekkor jöttek a lépcsőről. Olív nevetve rugdosta le magáról Zayn-t, de ő nem tágított, szorította magához szegény lányt. A nagy lendületben Olív átfordította magukat, így lebuktak a kanapéról, én hirtelen felugrottam, de ők csak nevettek.

-         Nyugi Rómeó – nevetett Niall mellettem. Én meg fejbe vágtam, erre ő hallgatott el és én nevettem fel.

-         Mi történ? - kérdezte Csilla mosolyogva, miközben leültek a székekre.

-         Semmi, Zayn meghülyült, Liam szerelmes. – rántotta meg a vállát Naill. Én ismét fejbe vágtam. A lányok összenéztek, és csak vigyorogtak. Jól van, ennyit a remek reggelemről…

Ha támad a nevetés, semmi sem képes ellenállni.

/ Chachi szemszög /  

A kanapén ébredtem. Fogalmam sincs, hogyan kerültem ide, várjunk… Liam. Meg a tegnap este. Annyira jó volt vele beszélgetni. Szívesen beszélgettem vele és nem muszájból. Ez annyira megnyugtatott, gondolkodtam el pillanatra, de tényleg csak annyira, mert éreztem, hogy valaki rám ugrik. Hát elkezdődött ez a nap is.

-         Zayn, nehéz vagy. – nevettem a fiú alatt. De ő nem mozdult.

-         Hercegnő, hogy te milyen kényelmes vagy. – és közben mozgolódott, így még beljebb fúrt a padlóban. Erőt vettem magamon és megpróbáltam magam alá gyűrni, hát nem is tudom, mondjuk, úgy, hogy gyúrnom kéne…vagy negyed óra eltel, mikor jött Niall. Ránk nézett, ő állt, mi feküdtünk, így inkább lenézett ránk. Vigyorgott.

-         Naill, segítenél? – kérdeztem

-         Hát, nem is tudom – állát vakargatta, mintha nagyon gondolkodna. Zayn nevetett.

-         Niall – emeltem fel a hangomat.

-         Oké, oké. – lerángatta rólam Zayn-t. Felálltam és úgy tettem, mint aki le porolja magát. A fiúk felnevettek. Én meg visszaültem a kanapéra.

-         Hol van Louis? – kérdezte Liam. én meg hirtelen felpattantam. A fürdőmbe van. Felrohantam az emeletre és benyitottam a fürdőbe. Még mindig aludt. Leguggoltam a kád mellé, végig simítottam arcán. Nem reagált semmit, így kicsit megráztam.

-         Louis – próbáltam halkan beszélni, fogalmam sincs miért, mikor kiabálnom kéne…

-         Hmm? – riadt fel hirtelen. Felnevettem.

-         Hasadra süt a nap Loui. – mosolyogtam rá.

-         Szia Cuki – ásított.

-         Éhes vagy? – álltam fel.

-         Aham – mászott ki a kádból. Kimentünk a fürdőből, de a lépcső előtt megállított.

-         Kérhetek valamit? – kérdezte félénken, olyan édes volt.

-         Persze

-         Leviszel? – vigyorodott el. Én meg elnevettem magam.

-         Hogy mi? – kérdeztem nevetve, az abszurd ötleten. Ez hülye. – És mégis hogy vigyelek le?

-         Hát a hátadon. Azt ne mond, hogy kövér vagyok – vékonyította el a hangját, mint egy nő. Ismét felnevettem. Ez komolyan gondolja. Hát jó.

-         Oké, gyere- fordultam meg. Ő felugrott a hátamra, én meg majdnem összerogytam.

-         Úristen, Louis. Nagyon nehéz vagy. – nevettem fel. Elindultam, de Loui nevetettet, hülyeségeket beszélt a fülembe. És ő is nevetett, így nehezebb volt. Alig bírtam levinni a lépcsőkön, szinte minden fokon összecsuklott a térdem, de Louis hősiesen tartotta bennem a lelket:

-         Cuki, nem tehetsz le, megígéred, hogy leviszel. Meg különben is vendég vagyok nálad, a vendégekkel pedig jól kell bánni.

-         Oké – lihegtem, mikor leértünk a lépcső aljára. Mindenki furán nézett ránk, Niall és a lányok nevettek… - Hová óhajtja az úr?

-         A konyhába, legyen szíves.

-         Kérése számomra parancs – indultam meg a helyiség felé. Bevittem, letettem egy székre.

-         Most pedig szeretnék egy répát. – jól van, ha így állunk. Odasétáltam a hűtőhöz, és a zöldséges tartóból kivettem 3 répát.

-         Csak vigyázz, ne, hogy valami baj történjen velük. – figyelmeztetett, és nem láthatta az ördögi vigyoromat, mert háttal álltam neki, megfordultam és „véletlen” kiejtettem a kezemből a répákat.

-         Mit mondtál? – tettem a hülyét.

-         Haaaaa – ugrott fel a székről, ahová ÉN tettem le a seggét. – A répáim - futott oda hozzám, és guggolt le a zöldségeihez. Felvette és a mosogatóba tette őket, én meg fogtam a hasam a nevetéstől.

-         Jól van Cuki – fordult hozzám – ha így játszunk. – és megindult felém. Én megpróbáltam elfutni, de semmi esélyem sem volt. Megfogott, és azt hittem elkezd csiklandozni, de nem tette. Nem mozdult, se én se ő.

-         Tudod, nem szeretek bosszút állni. – én meg felsóhajtottam – De – ne már – A répáim szentek és sérthetetlenek. – közben pedig csak egy kézzel tartott, én ezt kihasználva kifordultam kezei közül, de karomnál fogva vissza rántott.

-         Sehova. – a csap egy kihúzható slag volt, amit tűz vagy hasonlók esetén használnak. Természetesen, tiszta víz lettem.

-         Louis, hagyd abba. – nevettem, ő meg az arcomba engedte a vizet. – Azért nem csináltam olyan durva dolgot.

-         Hát ezt nem kellet volna – hidegre váltott a víz, én meg sikoltoztam, de mégis nevettem.

-         Valaki segítene? – a víztől nem láttam semmit, de biztos mindenki itt ál és röhög. Ebben a bosszúban csak az a szép, hogy ő is tiszta víz lett. Megcsíptem az oldalát, és kihasználva a figyelmetlenségét, elvettem tőle a csapot, rá irányítottam. Egy keze derekamat fogta, másikat nevetve tartotta az arca elé. Egyik kezemmel a vizet engedtem az arcába, másik a pulton kutatott valami utána, amit a fejére boríthatok. Rá is akadtam egy nagyobb fém dobozra, lelöktem a tetejét, majd egészet Louira öntöttem. Lehet, hogy nem kellet volna, ugyanis liszt volt, azt meg mind tudjuk, hogy mit alkot a liszt és a víz együtt. Loui meg dermedt, én gyorsan elzártam a csapot és tisztes távolba hagytam, had eméssze meg a dolgokat. Szerintem nagyobb bajban vagyok, mint előtte. Niall oda lépett hozzám, de alig bírt megállni a lábán úgy nevetett, belém kapaszkodott. Nagyon nehezen álltam meg, hogy belőlem is kitörjön a nevetés. Loui látványa és Niall nevetése olyan kettős volt, ami ezt nagyban megnehezítette.

-         Louis, sajnálom, de nem tudtam, hogy liszt az. – ő közelített felém, én meg hátráltam, azonban neki ütköztem a konyha közepén álló szigetnek. B*ssza meg. Ő pedig csak jött, és jött, és jött. Oda ért hozzám, megölelt és kitört belőle a nevetés. Hozzám dörgölőzött, hogy minél több liszt legyen rajtam, már én is nevettem. Átfontam karajaim a hátán, így álltunk. Egymást ölelve, nevetve, csurom vizesen és tiszta lisztesen. Eltolt magától és nyomott az arcomra egy vizes-lisztes puszit, én meg fúj-oltam, ő meg nevetett és még többet adott.

-         Louis, fúj. – toltam magamtól messzire.

-         Tudod, hány lány lenne szívesen a helyedben? – nézett rám felvont szemöldökkel.

-         És te tudod, hány lány helyébe lennék most?

-         Hányéba? - Kíváncsiskodott.

-         Úgy az összesébe – nevettem el magam.

-         Uhh, Cuki. Egyre rosszabb vagy. – felkapott a vállára, és felvitt az emeletre, onnan ahonnan kiindultunk, a fürdőmből. Beültetett a kádba és rám engedte a vizet. Így ruhástól megfürdetett. Én nevettem csak bolondságán.

-         Megmoshatom a hajad? Légyci, légyci, légyciii… - könyörgött, mint egy kisfiú. Én egy nagy sóhaj kíséretében megfordultam és megadóan a kezébe nyomtam a samponos flakont.

-         Ennek, nincs is illata. – szagolt bele. – De akkor miért eper illatú a hajad? – értetlenkedet.

-         Semleges sampont és balzsamot használok, hogy ne keveredjenek az illatok.

-         Akkor a te hajad, alapból eper illatú? – kerekedett el a szeme. Én meg felnevettem.

-         Nem te buta, hajmosás után spray-t használok, eper illatú és könnyebben fésülhető tőle a haj. – mutattam a polcra, az említett termékre.

-         Waow. – bámulta – Én is használhatok ilyet? – kérdezetett rá kíváncsian. Behalok tőle.

-         Persze, megmossuk a te hajad is és befújjuk. – úgy beszéltem vele, mint egy kisgyerekkel. Reakciója pedig kisgyerekes volt. Így bűntudat = 0. Miközben mosta a hajam, beszélgettünk. Értelmesen, és esküszöm, nem hazudok. Elmesélte, hogy ismerkedett meg Elenorral, meg ilyesmi.

-         Na, most én jövök. – segített ki a kádból. Egy törülközőt csavartam a hajamra. Louis tényleg olyan volt, mint egy kisgyerek. Kinyomta az egyik tusfürdőt, hogy játszani tudjon a flakonnal.

-         Louis, mit csinálsz?

-         Csak játszok, Cuki. Majd veszek egy másik üveggel. Ne haragudj.

-         Semmi gond – nyugodtam bele. Megmostam a haját, először samponnal, majd balzsammal is. Levette pólóját és egy száll alsógatyában ült előttem. Ulálá. Miután kiszállt a kádból megtörölközött, majd lemenet kérni Matt-től ruhát… én addig felöltöztem. Egy korall színű nadrágot vettem fel, felülre pedig egy fehér pólót húztam. Louis nyitott be.

-         Kész vagy? – kérdezte. Egy kék-fehér csíkos pólót kapott, vajszínű ülepes nadrágot, a cipője gondolom a sajátja volt, mert tegnap is ebben a fehér convers-be volt.

-         Öhmm, mindjárt. Hozol egy fésűt a fürdőből? – szóltam ki a hatalmas szekrények egyikéből, a fehér teniszcipőmet kerestem. Csilla és Enikő pakolták a cipőimet…

-         Ugye fésülhetem én a hajad?! – valahogy nem kérdésnek szánta, négykézláb kutattam a szekrény aljában, ő meg ráült a hátamra.

-         Louis, inkább segíts. – csaptam rá a lábára.

-         Mi nincs meg? – guggolt le mellém. Vannak még csodák?

-         Fehér tornacipő. – mondtam neki kissé mérgesen. Hová az istenbe tűnt? Ő pedig talált egy ugyan olyat, mint ami neki van.

-         Tessék. – nyomta a kezembe.

-         Nem ezt kerestem.

-         De akkor egyformába leszünk - könyörgött. Hát jó.

-         De csak ha feladod rám. – ültem fenekemre és ráztam meg lábfejemet. Lehúzta a zoknimat.

-         Mit csinálsz? – nevettem fel.

-         Hát rád adom a cipőt. – értetlenkedett.

-         Zokni nélkül? – értetlenkedtem én is.

-         Aham, én is úgy hordom – húzta fel a nadrágját, és tolta lentebb a cipőjét. És tényleg.

-         Louis én mindig hordok zoknit.

-         Én soha – rántotta meg a vállát. Én ránéztem, ő megadóan visszahúzta a zoknit. Elvigyorodtam.

-         Hogy az istenbe tudod elviselni a zoknit? Én még télen se hordok, utálom a zoknit. – zsörtölődött miközben már kötötte az egyik cipőt, én meg, ha nem ültem volna, biztos seggre esem. Hogy mi?

-         Soha nem hordasz zoknit? Jézus Louis, zokni nélkül cipőt húzni, ráadásul télen is? Nem fázik a lábad?

-         Már megszoktam. – rántotta meg ismét a vállát. Ez nem normális.

-         Én zokni gyűjtő vagyok. van 322 pár zoknim – vigyorogtam büszkén. Ő megdermedt és felnézett rám a cipőmről.

-         322? – kerekedett el a szeme. Én nevetve bólogattam.

-         Én minden ünnepet, ezért várok, újabb zoknik. Mindenki tudja, hogy zokni-buzi vagyok, így sűrűn kapok. – ő meg leforrázva ült. Elnevettem magam, idióta képén és felemeltem a lábam, jelezvén, hogy folytassa. Mikor kész lettük, lementünk.

-         Most te viszel le engem. – ugrottam fel a hátára.

-         Úristen, de nehéz vagy Cuki. Mennyit eszel? – én felnevettem és vállára csaptam.

-         Enyém a ház, az van amit én diktálok. – ő meg úgy tett mintha nagyon nehéz lennék és levánszorgott a lépcsőn. Hoztuk a fésűt és a spray-t is…  Louis ledobott amint leértünk a lépcsőről, ő leült a kanapéra én meg a konyhába mentem inni. Csináltam kakaót, a kedvenc bögrémbe. Párizsos volt, még Párizsból.

-         Kávézol? – kérdezte Loui.

-         Nem, de csinálok, ha gondolod.

-         Okés.

-         Én is kérek- kiabált ki a fürdőből Mike.

-         Nekem is – mondta Zayn. Liam oda jött hozzám.

-         Segítek – mosolygott. Cukcsi. Mindenki kért, úgyhogy elkélt a segítség. Meg különben se tudok nagyon kávét főzni. Bénáztam is egy sort.

-         Nem tudsz kávét főzni? – kérdezte Liam nevetve, mikor a kávé helyére a vizet öntöttem, és fordítva. Én szerintem elpirultam és megráztam a fejem. Ő nevetett.

-         Nem igazán iszom kávét.

-         Pedig jól áll. – nevetett. Mi van? Én furán nézhettem rá, mivel egyből magyarázkodott.

-         Tudod én, Louis és Niall voltunk a kávézóban egyik reggel, mikor te is ott voltál és kapál a hátadra egy csésze kávét.

-         Ohh, igen, mikor Niall-be ütköztem.

-         Ahan – bólogatott mosolyogva.

-         De gáz volt, azt hittem a csaj soha nem hagyja abba a sírást. - ráztam meg a fejem. Liam ismét felnevetettet, imádom a nevetését. Miután kész lett az összes kávét, egy tálcára, vagyis kettőre pakoltuk őket és a nappaliba vittem. Tudtam, hogy Zayn cigizik, de nem tudtam neki hogy elmondani, hogy én nem bírom a cigit. Mindegy, ha rágyújt, csak nem lesz baj. Nem gyújtott rá szerencsére. Louis a kanapén ült, megpaskolta a térdét, hogy üljek a lábára, majd megrázta a fésűt, hogy a miértjére is válaszoljon. Én elmosolyodtam, megfogtam a bögrémet, és elé ültem a földre.

-         Így könnyebb. – kezemben a bögrével, ráhajtottam a fejem térdére. Imádtam, ha fésülik a hajam. Louis pedig profin csinálta…

-         Te kakaót iszol? – gondolom bele látott a bögrémbe. Én csak fejjel lefelé elvigyorodottam és bólogattam.

-         Mint, mindig – mosolygott Matt, de én nem néztem rá.

-         Sűrűn iszol kakaót?- kérdezte Harry. De édes, milyen kíváncsi.

-         Nem csak reggel, meg este.

-         Uhh, én vagy egy éve nem ittam már, asszem télen forró csokiztam utoljára. – gondolkodott el. Nem válaszoltam, de belül elborzadtam, Mike rám nevetettet.

-         Tudom, ám mire gondolsz. – én nem bírtam elrejteni vigyorom.

-         Miért, mire gondolsz? – kíváncsiskodott Niall.

-         Semmire. – vigyorogtam még mindig, de inkább behunytam a szemem és visszaejtettem a fejem Loui térdére. Mikor lecsuktam a szemem, akkor döbbentem rá, hogy milyen álmos vagyok. Mondjuk, átlagosan napi 10-12 órát alszom. Esete, meg nem aludtam, mint tudjuk. Hallottam, ahogy a többiek beszélgetnek, nevetnek, és hogy Louis kérdez valamit, de annyira álmos voltam, hogy nem tudtam semmire koncentrálni. Elaludtam, a földön ülve, Louis lábainál, kakaóval a kezemben.