2012. szeptember 30., vasárnap

20.fejezet




..nem hallod hogy a világ nevet rajtad, ha te hangosabban nevetsz.. :)


Másnap Di hívott, hogy este lesz fellépésük és elvinne, ahogy még régebben ígérte, természetesen igent mondtam és nagyon vártam milyen lesz. A nap gyorsan elment, Matt-el vásárolni mentünk. Nagyon szeretett vásárolni, fiú létére, így én is szerettem vele menni. A srácok 6-ra jönnek értem, másfél órára van innen a város, ahol fellépnek. Megmostam a hajam. Felvettem egy szaggatott farmert, egy fehér felsőt, amire felhúztam egy fekete blézert. Egy fekete magas sarkú és a fekete táskám felkapása után mentem le, mivel hallottam a dudaszót. Egy szürke kisbusz állt a kerítés előtt.  Beültem és már indultunk is. A másfél órás út, beszélgetéssel, nevetéssel telt. Kezdtem egyre jobban megszeretni a csapatot. Miután a helyszínre értünk, bementünk az öltözőbe, ők átöltöztek, majd bemelegítettek. Egy jótékonysági bál volt, így még segítettek is. Jók voltak, bár ezt tudtam, hisz mindig látom őket táncolni. Vacsorát is kaptunk, amit én nem akarta elfogadni, hisz nem táncoltam, de a szervezők, addig nem engedtek el, míg nem ettünk mindannyian, így muszáj volt, nem mintha bántam volna, de mégsem éreztem igazságosnak. 10 óra elmúlt mikor hazaindultunk. Mindenki elaludt, Brandont kivéve és Di-t, hisz ő vezetett. Beszélgettünk és terveztük, mi lesz, ha megnyerjük a versenyt, persze, a ’bárcsak’ szó segítségével. Éjfél még nem volt mikor haza értem, de már mindenki aludt. Elvégeztem a teendőimet és én is lefeküdtem aludni, másnap fél 11-kor a telefonom csörgésére keltem.
-         Kapcsold be a TV-t. – szólt bele nem tudom ki, nem ismertem fel a hangját.
-         Mi van? – kérdeztem álmosan.
-         Cailín, kellj fel és kapcsold be a TV-t. – mondta mérgesen Niall.
-         Oké, oké. Nem kell kiabálni. – mondtam neki, közben felálltam és lesétáltam.
-         Sajnálom, de le fogsz menni hídba. – mondta.
-         Nem hiszem, de jó. – vigyorogtam és bekapcsoltam.
-         Hát, ha meglátod, mi megy a 6-oson, nem lesz kedved viccelődni. – mondta halál komolyan, ami nem volt megszokott tőle. Oda nyomtam ahová mondta, Veva és Matt a konyhába kajáltak és érdekesen fürkésztek engem. Mikor megláttam magam a tv-ben nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Zayn-ről és rólam voltak képek, mikor az Amandánál tett látogatás után táncra mentünk, mikor pár órára rá kijövünk a teremből, majd Zayn-ékhez mentünk. A bemondó arról beszélt, milyen szép pár vagyunk és, hogy reméli nem csak a pénzért és hírnévért vagyok vele. Se szó, se beszéd kinyomtam a telefont, majd, felkaptam a pénztárcám, és úgy ahogy voltam, kirohantam, a piros kockás pizsama gatyámban, piros pólóban, mezítláb. A legközelebbi újságoshoz mentem, ami történetesen a sarkon volt. Megvettem vagy 5 újságot és visszamentem a házba.
-         Mi történt? – kérdezte Matt. Én leültem az egyik fotelbe és sorra néztem végig a szennylapokat. Volt ott minden. Képek, mikor Zayn hátán voltam, mikor a fánkoshoz menet átkaroltuk egymást, mikor puszit nyomok az arcára. Tényleg úgy tűnt, mintha friss szerelmesek lennénk. Amelyik újságot megnéztem, adtam tovább a megdermedt tesómnak, ő pedig Vevának. Pár perc múlva kicsapódott az ajtó, és a fiúk léptek be.
-         Minden rendben? – kérdezte Niall lélekszakadva.
-         Idáig futottatok? – kérdeztem meglepve.
-         Hülye, kocsival jöttünk. – válaszolt Niall idiótán.
-         Én annyira sajnálom, hercegnő. Elfelejtettem, hogy ki is vagyok, olyan jól éreztem magam veled. – lépett hozzám Zayn. Elmosolyodtam.  
-         Örülök neki.
-         Nem, ennek nem örülhetsz. Én szeretlek, meg minden, de nem akarok veled járni.
-         Köszi, de egyébként arra gondoltam, hogy jól éreztem magad és nem erre. – dobtam az újságot, ami a kezemben volt, az asztalra.
-         Jah, igaz. – mondta nagyon értelmesen.
-         A menedzser elintézi, hogy ne adjanak ki több újságot. – mondta Harry. Én ránéztem.
-         Igen, ezeket meg biztos senki nem olvassa. – mutatott Veva az újságokra, amik az asztalon hevertek.
-         Oké, nyugi. Nem hiányzik a balhé. – álltam fel. – Majd megmondjuk szépen, hogy nincs köztünk semmi, biztos kaptatok már ezzel kapcsoltba interjúfelkérést.
-         Ez nem ilyen egyszerű. – mondta Naill.
-         Oké akkor mit csináljak? Kiabáljak? Sírjak? Ordítsak? Jobb lesz? – kérdeztem bunkón. Nem válaszolt, csak elnézett rólam. – Elmész, megmondod, hogy semmi nincs köztünk és, hogy csak barátok vagyunk. – néztem Zayn-re
-         Igen, és mindenki el fogja hinni. – mondta gúnyosan Harry.
-         Jó, akkor ne csináljatok semmit. – sétáltam a konyhába. Nem fog egy idióta felidegesíteni, főleg, hogy nem izgat ki, mit hisz. – Tudjátok, azt hinné, az ember, hogy tudtok kezelni egy ilyen helyzetet. – folytattam, miközben a kakaóm kavargattam a pulton. – Sztárok vagytok, nem ez az első, ilyen pletyka, hisz én is olvastam már rólatok hasonlókat. De úgy látszik tévedtem. – nem mondtak semmit, Matt oda jött.
-         Mi legyen? – kérdezte.
-         Mi lenne? Tudod mi a véleményem erről az egészről, ők nem akarják elmondani mi az igazság. – mutattam a fiúkra. – Nekem aztán mindegy, hogy mit gondolnak, rólam, míg én tudom az igazat. Nekik a nem mindegy.
-         Igaza van. – mondta Veva. – Chachinak, mit sem számít, hogy egy világsztárral hozzák össze, max. a kritikák, de arra rájöttünk, hogy őt az nem érdekli. Ellenben a ti életeteket megváltoztathatja. A Zayn rajongók meg fognak örülni.
-         De akkor mi legyen? – parált Niall. Felnevettem.
-         Ez kész vicc. – és felsétáltam a szobámba. Esküszöm csalódtam bennük. Nekem kéne félnem, hisz ők sztárok, mindenki szereti őket, engem fog mindenki utálni. A Zayn rajongók se Zaynre haragszanak, rám fognak. Egy világosszürke farmert vettem fel és egy fekete trikót. Megittam a kakaóm, fogat mostam, majd visszamentem a nappaliba.
-         Oké, elmegyünk interjúzni. – mondta Zayn, mikor meglátott. Odamentem hozzám és leültem mellé.
-         Nem muszáj, ha nem akarod, de azt mondtad nem akarod, hogy összehozzanak veled. Tenned kell valamit. – mondtam neki.
-         Tudom és sajnálom. – nézett rám sajnálkozva. Én legyintettem egyet. Nem haragudtam rájuk. A konyhába mentem, csinálni kéne valamit enni. Louis is bejött.
-         Milyen volt az este? – kérdezte. Majd Mike-ra mutatott még mielőtt rákérdeztem volna, hogy kitől tudja.
-         Jó volt, bárcsak már én is felléphetnék. – kissé elszontyolodtam, de még csak most kezdtem, nem várhatom, hogy egyből mindenki engem akarjon.
-         Héé, fel a fejjel. – mondta Loui. – Semmi sincs veszve.
-         Tudom, nem is, de érted…
-         Persze, én tudom a legjobb milyen nehéz az egész. – mondta egy nagy sóhajjal. Elvigyorodtam.
-         Etettek már ma? – kérdeztem.
-         Hát Niall és Harry igen, mi még nem.
-         Okés. – sütök bacont és tojást, amit én nem eszek, de Zayn elárulta, hogy ők általában azt reggelizik. Míg sült a kaja, csináltam pirítóst is.
-         Milyen jó illata van. – jött be Niall. Elnevettem magam. Gondoltam, hogy többet kell csinálni. Leültünk enni, közben erről az interjúról beszélgettünk. Harry maradt csak a nappaliban és végig engem vizslatott. Gondolom, azt hiszi, hazudok és egyébként nagyon szíven ütött a dolog, de nem mutatom.
-         Te nem eszel? – mutattam a kajára. Megrázta a fejét én pedig megrántottam a vállam. Ha nem, hát nem.
-         Elenor titkolózik előttem. – szólalt meg hirtelen Louis. Én elmosolyodtam, de gyorsan rendeztem a vonásimat és komoly hangon ellenkeztem.
-         Biztosan képzelődsz. – mondtam neki.
-         Nem, Elenor nem tud hazudni, főleg nem nekem. Mikor telefonál, kimegy, hogy én ne halljam és szüleimről kérdezget. Nem mintha baj lenne, de eddig nem napjával 50x kérdezett rá, hogy változott-e anyáék programja. – Loui eléggé kétségbe esett volt.
-         Rémeket látsz Louis. – álltam fel és szedtem össze a tányérokat.
-         Mond ezt majd egy hét múlva, mikor egyedül leszek. – mondta felháborodottan. Én elnevettem magam. Tudtam mi folyik a háttérbe, így nevetséges az egész.
-         Nevess csak. Fogadjunk, hogy nekem lesz igazam.
-         Hát drágám, ha a barátnőd elvesztésében fogadkozol, tényleg gáz van, de nem vele. – ő szólásra nyitotta a száját, majd gyorsan be is csukta. Elgondolkozott, kicsit sajnáltam, hogy bűntudatot ébresztettem benne, de muszáj, így nagyobb lesz a meglepetés. Szólnom kell Elenornak, hogy vigyázzon, ha így folytatja még rosszul sülnek el a dolgok. A nap további részében egy eléggé szar hírt kaptam. A bátyám haza utazik, elvileg a születésnapomra visszajön anyáékkal, de én nem sok esélyt látok rá, hisz két hete itt van, a munkahelyén nem díjaznák, ha még többet lenne távol. De tudjátok mit? Én sem díjazom, hogy ilyen távol van tőlem. Nem volt próbám, így a fiúkkal filmeket néztünk, már ahányan maradtunk. Matt fenn pakolt, Veva Briannel lóg, Louis Elenorral, Zayn pedig valami Perry-t szédít. Így, én Liam, Harry és Niall maradtunk. Át akartam hívni Amandát, de ő is pasizott, Mike dolgozott, így kilőve mindketten. Természetesen horrort néztünk, miért is ne. Bár szeretem a horrort, de nem ahhoz volt kedvem. Az utolsó ház balra. Nem keltett túl nagy félemelet bennem, hisz tiszta mű volt, de időtöltésnek jó. Délután, olyan 6 óra felé rendeltünk a Nando’s-ból, persze Niall jóvoltából. Kajáltunk, a fiúk elmentek én meg segítettem a bátyámnak pakolászni. Holnap reggel 9-kor indul a gépe. Tök korán kell, keljek, ráadásul olyan dolog miatt, amit nem is akarok. Sokáig voltunk fenn és mindenről beszélgettünk, mintha soha nem találkoznánk többet, kb. így is éreztem magam. A reggelem nehezen és nyűgösen indult. Fél nyolckor keltem, egy farmer és egy pulcsi felhúzása után levándoroltam, Veva sehol. Felmentem a szobájába, még mindig sehol. Megnéztem mindenhol, de persze nem volt itthon. Írtam neki egy sms-t, hogy hol van

Szia, bocsi Briannél aludtam:$ majd mesélek:D


Remélem jól szórakoztál, Matt-et, majd én kiviszem a hátamon a repülő térre.

Tudom, örülnöm kéne a boldogságának, de jelen pillanatban nem tudtam. Felhívtam Mike-ot, de már nyolc óra múlt, negyedkor pedig el kéne, induljunk. Mondjuk, hogy sikerült. A reptéren elég nagy volt a felfordulás.
-         Ne legyél már ilyen – húzott magához Matt. Sírni nem akartam, de a könnyek ellepték a szemem.
-         Hiányozni fogsz. – mondtam, miközben úgy szorítottam magamhoz, mintha az életem múlna rajta. Talán igen.
-         Mint, ahogy te is nekem. – elmosolyodtam. – Hívlak majd, és amint tudok, jövök.
-         Szerintem én hamarabb megyek, mint, ahogy te jössz. – mondtam neki, nem szemrehányásnak szántam, de talán úgy jött le.
-         Tudod, hogy legszívesebben itt maradnék. – mondta szemembe nézve. Persze, hogy tudom.
-         Tudom, bocsi, de nem akarom, hogy elmenj. – elmosolyodott és végigsimított arcomon.
-         Tudom, hogy csak hiszti. – elnevettem magam, és megböktem a kezét. Kezet fogott Mike-al és a lelkére kötötte, hogy úgy vigyáz rám, mint a szeme fényére, mire Mike azt felelte, hogy eddig is ezt tette. Matt a lábamra pillantott. Ez sokkolt, de Mike jogosnak találta. Én nem szóltam, bármit mondok is valaki besértődne, azt meg nem akartam. Matt még egy utolsó ölelésre hozzám fordult.
-         Sok sikert Liammel. – én megdermedtem. Felkapta a cuccait és még mielőtt bármit mondhattam volna, sietős léptekkel távozott. Honnan tudja? Mondjuk a testvérem, én is rájöttem, hogy szerelme valakibe. De várjunk, ez más, hisz én titkoltam.. de akkor más is tudhatja? ÁÁÁÁÁÁÁ. Kezdtem egyre jobban kétségbe esni. Beestem Mike kocsijába, közben néhány szót kipréseltem magamból. Mike azt hitte Matt miatt vagyok ilyen fura, de ez nem teljesen van így. Ha más is látja rajtam, akkor nagy bajban vagyok, hisz Liam egyáltalán nem úgy néz rám, szokott szórakozni, de az csak szórakozás, benne van a nevében. Haza értem, Mike ment dolgozni, Veva még mindig sehol. Letussoltam, muszáj volt, úgy éreztem magam, mint egy gyilkos, aki le akarja mosni magáról a vért. Némi kép segített, de megszüntetni, nem szüntetett meg semmit. Felhívtam Niall-t, muszáj beszélnem valakivel. A Nando’s-ba találkozunk, a változatos étrend nevében. Egy fekete rövidnadrágot, egy türkiz felsőt és egy szegecsekkel kirakott, mell alá érő bőrdzsekit vettem fel. Egy fiúsabb, bakancsos cipővel párosítottam, úgysem volt valami meleg kinn. Fél egyre beszéltük, de Niall késett. Fél órát vártam rá.
-         Szia, bocsi, de mikor indultam, akkor jött a menedzser. – ki volt fulladva, nem laknak messze innen, gondolom gyalog jött és futott.
-         Semmi gond, de legalább hívhattál volna. – ö bocsánatkérően elmosolyodott és üdvözlő, vagy inkább kiengesztelő puszit nyomott az arcomra.
-         Na, mi a nagy harci helyzet? – így rögtön a közepébe? Szerencsére jött egy pincér, felvenni a rendelést. Niall természetesen csirke falatokat rendelt, én hamburgert ettem, amerikaisan.
-         Szóval? – én hívtam, muszáj valamit mondanom.
-         Öhhm , Matt mondott valamit, amit nem tudok hova tenni.
-         És mi lenne az? – kérdezte kíváncsian.
-         Azt mondta, hogy…- haboztam, hisz úgy kéne, előadom, mintha nem tudnék tényleg semmit a dologról, pedig, oh ha ők tudnák. – Szóval annyit mondott, hogy sok szerencsét Liam-mel. – mondtam neki nagy nehezen. Furcsa vigyor jelent meg az arcán, amit gyorsan el is tüntetett, de nem elég gyorsan.
-         Mi volt ez? – kérdeztem rá.
-         Mi? – úgy csinált, mint a ma született bárány.
-         Az a vigyor. Mit titkolsz Niall? – kérdeztem.
-         Semmit, de a Liam-mel való kapcsolatod, nem gondolod, hogy vele kéne megbeszélned? – kérdezett a nyilvánvalóra. 
-         De, de ez nem ilyen egyszerű. – mondtam kétségbe esetten.
-         Nézd, Cailín. Elmondod az érzésid, nem lesz belőle baj.
-         Nekem nincsenek érezéseim. - erre felnevetett. – Mármint Liam, vagy bárki más iránt, olyan érzésem nincs. – ő vetett rám egy jelentőségteljes pillantást. Én sóhajtottam egy nagyot és látványosan összeroskadtam. Megint felnevetett.
-         Ugyan Cai, nem a világ vége.
-         És szerinted ő is tudja?
-         Nem, mind ketten vakok vagytok!
-         Ezt hogy érted?
-         Sehogy. – ezt nem lehet sehogy érteni, mármint, hogy lehet valahogy érteni és nem sehogy. Többet nem beszéltünk a dologról, de fúrta az oldalam ez a mondat. Ha mindketten vakok vagyunk, akkor én se látom, hogy ő mit érez, és ő sem látja, hogy én mit érzek. Szóval ő is érez valamit, kérdés, hogy mit. Niall el akart menni, sétálni, de amint kiértünk a kajáldából, rajongók hada várt az ajtóban. Hát erről ennyit.
-         Muszáj hozzánk jönnöd, ha megtudják, hol laksz, véged van. – rángatott maga után a szöszi fiú. Én csendben követtem, miközben olyanokat kiabáltak, hogy: Ki vagy? Niall barátnője, vagy Zayn? Kit veszel el tőlünk? És stb. stb… Már megfájdult a fejem. Niall csak törte az utat és válaszolt néhány kérdésre, amit épp meghallott.
-         Miért nem adsz nekik autógrammot? – ő megtorpant és rám nézett.
-         Itt akarsz maradni? – kérdezte?
-         Vártak rád, Niall, én is tudok várni. – fontam karba a kezem. Elmosolyodott és a tömeghez fordult, egy lánytól elvette a tollat és elfutott. Na, jó nem, vitte a papírt is. Oké, szóval aláírt minden és nem ment sehova. Pár lány, miközben az aláírást kapták, zokogtak. Ezt egyszerűen nem tudtam hová tenni, biztos örömükben sírnak, de azért ez durva. Volt ott egy nagyon édes kislány, olyan kicsi volt, csak sodoródott a tömeggel. Megfogtam a kezét és Niall-hez vezettem.
-         Ő is szeretne. – mondtam neki. Elmosolyodott és beszélgetésbe elegyedtek. Én is beszélgettem egy velem, egykorú lánnyal. Barna, sőt majdnem fekete hosszú haja és barna szeme volt. Dominique volt a neve. Megtudtam, hogy nem ide valósí, Los Angelesben él és, hogy van egy tánciskolája, a Koala Dance Bots. Nagyon megörültem, számot cseréltünk és megígértem, hogy ellátogatok hozzá, hisz a ABDC-t LA-be forgatják. Vagy egy órán keresztül tartott, sőt kettő is. Szerencsére kijöttek a Nando’s-ból és elzavartak mindenkit. Felmentünk Niall-ékhez, Elenor is fenn volt, legalább beszélhetünk.
-         Matt-et hol hagytad? – kérdezte kedvesen.
-         Haza ment. – mondtam neki kissé bágyadtan.
-         Elenor! Mondtam, hogy ne említsd neki. – mondta mérgesen Louis. Én megijedtem és a lányra kaptam a szemem. Mintha félelem csillant volna a szemében.
-         Louis, mi bajod? – kérdeztem rá.
-         Semmi, minden a legnagyobb rendben. – és kiviharzott a nappaliból, gondolom a szobájába. Elenor a kezébe temette az arcát. Én átöleltem a vállát.
-         Lehet, hogy inkább el kéne mondani. – mondtam neki.
-         Megcsaltad Louist? – kérdezte Harry felháborodottan. Én ránéztem, de nem mondtam semmit.
-         Úr isten, dehogy. – tört ki El. – Hogy gondolhatsz ilyet?
-         Gyere, felmegyünk és megbeszéljük. – fogtam meg a kezét és húztam a lépcső felé.
-         Louis szobája lenn van. – mondta Niall, visszafojtva a nevetését. Azért volt kínos, mert Louis nem ment a lépcső felé, de hát én honnan tudjam? Inkább előre engedtem Elenort. Egy fekete ajtós szoba előtt megállt és bekopogott.
-         Ha Elenor vagy, akkor ne is fáradj.
-         Olivia vagyok. – kiabáltam vissza, semmi hang, majd meghallottam, ahogy fordul a kulcs a zárba. Elenort gyorsan arrébb löktem. Megjelent Louis, kissé nyúzottan. Apró mosolyt villantottam, majd ő is, mondjuk inkább volt egy grimasz, de tudtam mit akar. Beléptem és egy igazi Louis-os szoba tárult elém. Ami meglepő volt, hogy nem volt kupi. Egy nagy ágy, komód, szekrények, családi fotók. Kellemes volt.
-         Szóval, Louis. – leültünk a kanapéra, ami az ablak alatt foglalt helyet. – Emlékszel mikor haza jöttetek az Európai turnéról és kiakadtál, hogy Matt is pont akkor ment el? – ő bólintott. – Nos, aznap felhívtam Elenort és megkérdeztem, hogy nem-e vinne el a családodhoz a jövő héten. – Louis szóról-szóra fogta fel a dolgokat és jelent meg arcán az értelem. – Megkérdeztem Niall-t, lesz-e olyan fellépés, amit nem tudok lemondani, azt monda fellépés sincs, úgyhogy ilyen akadály nincs. Megbeszéltem El-el, hogy kocsival felvisz, úgy volt, hogy már vasárnap indultok, de El nem kapott szabadságot, csak szerdától, és addig kellet volna húzni a dolgot. Hát nem sikerült.
-         Ez tényleg így volt? – kérdezte elképedten.
-         Hazudtam én valaha? – kérdeztem nevetve. Ő magához ölelt.
-         Miért vagy ilyen figyelmes? – kérdezte. Én csak legyintettem.
-         Szólok inkább Elenornak. – álltam fel. – Van mit megbeszélnetek. – mondtam, miközben kinyitottam az ajtót. Intettem a kicsit távolabb álló lánynak, hogy mehet. Én visszasétáltam a nappaliba, ahol fura mód, csak Liam tartózkodott.
-         Szia. – köszöntem neki. És leültem a kanapéra.
-         Szia. – mosolyodott el. – Szóval mi ez az egész? – sétált a konyhából, be a nappaliba és velem szembe foglalt helyet. Elmeséltem neki, hogy mi is volt a tervünk és, hogy igen csak rossz irányt vett. Liam elnevette magát.
-         Azt tudtam, hogy Louis féltékeny típus, de ez. – nevetett.
-         Tönkretette a meglepetést. – forgattam meg a szemem. – Szerinted azért kibékülnek? – kérdeztem reménykedve. Lehet, hogy Louis bocsánatot kér, de nem ismerem Elenor határit. Kitudja, lehet, hogy ez sok volt neki, így inkább szakít, bár már kiviharzott volna a házból, ha így lenne.
-         Szerintem már rég el vannak foglalva egymással. – mondta kaján vigyorral Liam.
-         Undorító vagy. – vágtam hozzá egy párnát nevetve. Hát vissza is kaptam párszor. Negyed órája szórakoztattuk már egymást, mikor megjelent Harry, Zayn és Niall. Én pont halálra nevettem magam, mert Liam felbukott, miközben egy párnát akart hozzám vágni. Niall mindentudóan jött közelebb és ült le mellém. Én pont fordítva ültem a kanapén, fejem lelógott, lábam a támlán.
-         Na, mi történt? – én nem bírtam elmondani, annyira nevettem, Liam nagy nehezen elmondta, hogy elesett és, hogy én milyen jól nevelten kinevettem. Miután lenyugodtam, elmeséltem nekik is, hogy mi volt Louis-al
-         Ma koncertünk lesz és te is jössz. – mondta Zayn. Én megörültem.
-         Juhhéé. Még sosem voltam koncerten. – ők meglepődve néztek rám.
-         Sosem? – kérdezte Liam elképedve.
-         Nem igazán szerettem a tömeget. Mikor én 11 voltam, Matt a haverjaival koncertre akart menni, még szerencse, hogy lebetegedett aznap reggel és ő nem ment. A társasághoz többen csatlakoztak és voltak vagy 20-an, két gyereket halálra tapostak, és Matt legjobb barátja, J.J is megsérült.
-         Milyen koncert volt ez? – kérdezte döbbenten Niall.
-         Valami rock koncert, nem híresség miatt mentek, csak bulizni, viszont a hely kicsi volt. Mikor bepréselődtek, valaki azt találta mondani, hogy bomba van az épületbe, mindenki egyszerre indult meg és nem jutottak ki rendesen.
-         Nyugi, hátul fogsz bejönni, és ott is leszel. – mondta Liam halálra vált arccal. Én villantottam egy mosolyt.
-         Köszönöm a meghívást. – nyomtam mindenki arcára egy puszit.
-         Niall, haza kísérsz? – kérdeztem angyal arccal.
-         Persze. – pattant fel a konyhaszékről, amin eddig ült. Elköszöntem a fiúktól és elindultunk.
-         Most van négy óra, hatra legyél kész, oké? – kérdezte már a ház előtt.
-         Igen is. – szalutáltam. Elvigyorodott, összeborzolta a hajam és elment. Én felszaladtam a verandára. Anya küldött képeslapot Magyarországról. Már ott vannak, leszerveztük nekik Matt-el. Felhívtam Vevát, vagyis inkább visszahívtam, mert vagy 10x keresett, de nem vettem fel.
-         Szia. – szóltam bele.
-         Szia, sajnálom, de teljesen kiment a fejemből, hogy Matt-et vinni kéne, gondolom megoldottad nélkülem is. Annyira sajnálom.
-         Én sajnálom azt az sms-t. Nagyon örülök, hogy boldog vagy Ian-nal. Csak tudod nem akartam, hogy Matt elmenjen, meg nem indult valami könnyen a napom, tekintve, hogy reggel fél nyolckor keltem. – felnevetett.
-         Tényleg nagyon sajnálom.
-         Semmi gond, de hol vagy most?
-         Brian kerti partit csinál, ti is meg vagytok hívva.
-         Öhhmm, az igazság az, hogy a fiúknak koncertjük van és elígérkeztem.
-         Oh, értem. semmi gond, majd máskor. Szerintem csak holnap megyek haza.
-         Én meg lehet, hogy a fiúknál alszom, nem akarok egyedül lenni.
-         Csak óvatosan.
-         Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.
-         Hogy micsoda? – kezdett el nevetni.
-         Egy magyar közmondás. Nem olyan bonyolult. Annyit tesz, hogy pont te mondod. – ő csak nevetett. – Na de megyek, el kell készülnöm még. Holnap mindent elmesélsz.
-         Mindent? – kérdezte kajánul.
-         Fúj, akkor inkább semmit. – ő ismét felnevetett én pedig leraktam. Hogy az angoloknak milyen piszkos a fantáziájuk. Felmentem megmosni a hajam. Már 5 óra elmúlt, de még mindig nem tudtam mit akarok felvenni. Nem akartam se túlöltözött lenni, se slampos. Nincs itt Veva, hogy segítsen, zaklatni nem akartam, így magamra maradtam. Egy fekete famert vettem fel, fehér bő inggel és a csinosabb hatás miatt egy telitalpú magas szandált vettem fel.


     A hajamba csak varázsoltam néhány hullámot, hogy rendezettebb legyen, de semmi extra. Összeszedtem pár dolgot és a laptopom keresésére indultam, lenn volt a kávézóasztalon. Leültem a kanapéra és elvesztem az internet világába. Emilio megosztott egy képet, amit még a fellépésükön csináltunk.


     Ez volt aláírva: Amerika következő tánccsapata. Elmosolyodtam. Minden álmom. A csengő hangja hozott vissza, letettem a gépet és az ajtóhoz léptem. Louis állt az ajtóban, csíkos pólóban karamell színű gatyában, hatalmas vigyorral arcán.
-         Szia Louis. – köszöntem neki. Elnevette magát.
-         Olyan aranyos vagy. – én megforgattam a szemem és bezártam az ajtót. Egy kisbusz parkolt a ház előtt. Loui elhúzta az ajtót és besegített a kocsiba.
-         Szia Cailín! – köszönt Niall egy szendvicset majszolva és közben kézzel intett. Én elvigyorodtam, Zayn mellé ültem, a legszélére. Köszöntem és ők is visszaköszöntek.
-         Izgulsz már? – kérdezte Zayn. Én ránéztem.
-         Nem nekem kéne kérdeznem tőletek?
-         Mi már voltunk pár koncerten. – mondta Liam én felnevettem.
-         Én is láttam már párat a TV-ben. – nyújtottam ki a nyelvem rá. Ők elnevették magukat. Az út elég rövid volt, szerencsére. Ahogy meséltek a dologról, úgy lettem egyre izgatottabb, alig bírtam a fenekemen ülni. Mikor oda értünk, a hátsó ajtón mentünk be, mivel állítólag a bejáraton órák alatt se érnénk be. Hát nekem mindegy, csak kezdjük már.
-         Hát üdvözöllek az első koncerteden, Miss Chachi. – jött oda hozzám egy 30-as éveiben járó kör szakálas férfi. – Richard vagyok, a fiúk menedzsere.
-         Örülök, Richard, Chachi vagyok. – mosolyogtam rá.
-         Tudom, tudom. – mondta minden tudóan. Mindenki ismer engem? – Gyerünk fiúk, át kell öltözni be, kell énekelni. – kezdett egyre hangosabban beszélni, mintha az egész csarnoknak beszélne. Nem tévedtem nagyot, hisz természetesen nem csak a fiúknak volt dolguk, több mint 1000 ember dolgozott a színfalak mögött. Kaptam magam mellé egy fiatal nőt, míg a fiúk elkészültek, ne legyek egyedül. Barbara volt a neve, fekete szoknyakosztüm, szoros konty, mint egy 40 éves üzletasszony. Megkért, hogy ne becézzem, maradjon a Barbara, mivel szerinte nagyon szép név. Kissé furcsa így első benyomásra, de végül jól kijöttünk. Nem olyan maradi, mint látszik, csak, ha munkáról van szó, nem ismer pihenőt. Körbevezetett, legutoljára a hatalmas színpadot néztük meg. Hangosítást próbálták, így zene is ment, persze gondolom nem teljes hangerővel, valószínű megsüketültünk volna. Míg Barbara magyarázott valamit, én a zenére figyeltem, elvigyorodtam és ránéztem a lányra.
-         Mi az? – kérdezte hivatalos hangon. Egy új dal kezdődött. Mika Lollipop. A lábam automatikusan kezdett járni a zene vidám ütemére. Barbara még mindig érdekesen nézett rám, főleg mikor elkezdtem énekelni, majd ugrálni. Először Barbara gyilkoló szemekkel nézett rám, de utána elmosolyodott. Én ekkor már menthetetlenül a zene hatása alatt álltam. Persze nem ketten voltunk fenn, legalább 15 más ember, akiket bevontam a táncikálásba. 15 felnőtt emberrel ugráltam fenn a színpadon és hangosan énekeltünk a zenét. Mikor vége lett mindenki kiabált és tapsolt, majd mentek a dolgukra. Barbara zilált külsővel állt, kissé pihegve a színpad közepén, de hatalmas mosollyal az arcán. Elnevettem magam.
-         Te ilyet is tudsz? – kérdeztem nevetve.
-         Hát, ha van kivel. – bökött meg könyökével.
-         Rám mindig számíthatsz. – kacsintottam rá és átkaroltam vállát, majd elindultunk a fiúkhoz. Richarddal futottunk össze útközben.
-         Látom, jól kijöttök. – vigyorgott.
-         Szerintem ő mindenkivel jól kijön. – mondta mosolyogva Barbara.
-         Pff. Nem. A békák nem csípnek. – mire ők felnevettek.
-         Hát ez kész. – nevetett Rich. – A fiúk már várnak - és tovább ment. 
-         Szerintem ő van kész, nem mi. – súgtam Barbarának. Ő nevetve bólogatott. Engem a fiúk öltözőéjébe irányított, ő meg ment megnézni, hogy állnak kinn a dolgok, mert 7 óra múlt és egészkor kezdték beengedni az embereket. Egy kopogás és egy szabad kikiáltás után beléptem a szobába. 5 mosolygós és irtó helyes fiúval találtam szembe magam.
-         Hellooooo- köszöntem vidáman. Ők felnevettek.
-         Hallottuk, hogy elkezdet a bulit nélkülünk. – mondta vigyorogva Harry.
-         Dehogy, csak előmelegítettem őket. – mondtam, mire elnevette magát.
-         És Barbi? – kérdezte Niall.
-         Ki ment, megnézi a rajongóitokat.
-         Egy óra múlva kezdés – szólt be egy fiú egy fülhallgatóval egybekötött mikrofonnal a fején. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment. Az egy órát félig a fiúkkal, félig Barbarával töltöttem. Az utolsó 10 percben, mikor a fiúk és mindenki beálltak egy körbe és megköszöntek mindent, ami ide juttatta őket, mintha vacsoránál mondanál asztali imát, na akkor jöttem rá milyen nagy dolog ez az egész. Niall és Liam között voltam, ne kérdezzétek, mit kerestem ott. Mindenkinek adtam egy szerencse puszit.
-         Akkor show time. – mondta Niall, majd felrohantak a színpadra.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése