11.fejezet

 Légy önmagad, mindenki más már foglalt! 

London belvárosában sétálgattunk, csak 4-en lányok. Mike elment valahova. Tényleg furcsán viselkedik ma. Már délután 4 volt. Nem voltunk vidámparkban, majd holnap. Ezt szinte gondoltam… ettől független, olyanok voltunk, mint 4 évvel ezelőtt. Csak sétáltunk és hangosan nevetettünk, meg persze nevettettük egymást. Idióta táncokat lejtettünk és rengetek fotót csináltunk. Azt mondják, csak akkor jön rá az ember, mennyire hiányzott neki valami, mikor újra az övé. És ez nálam most teljesen igaz. Annál is jobban hiányzott ez a négy nyomi, mint ahogy emlékeztem. Beültünk egy étterembe, a lányok pedig a 1D-s fiúkról faggattak, hogy kivel mennyit beszélek, és ki tetszik meg minden, mivel Liam-nél és Harry-nél is elpirultam, legalább is a lányok állítása szerint, így nem tudták kideríteni, elmondani meg nem voltam hajlandó. Erről senkinek nem beszélek, majd elmúlnak az érzéseim egy idő után. Harry talál egy remek lány, én meg bele halok… Nem, túllépek rajta és én is találok egy hozzám való fiút. És mi van, ha ez Harry? Na jó, ezeket a hülye gondolatokat tartogassuk későbbre. Meséltem nekik Naill-ról inkább, hogy ő hozzá állok a legközelebb és, hogy tényleg szeretem. Szerencsére vele nem hoztak össze. Laura bejelentette, hogy összeköltözik Tomival, akivel már 2 éve járnak. Lottóznom kéne. Szép is a szerelem. Koccintottunk egy eper-shakkel és mindenki mondott egy tósztot, az ifjú párnak. Laura csak röhögött és a fejét rázva ellenkezett, hogy ő még csak 19 és, hogy nem a kezét kérte meg, mire a mi válaszunk egy egybehangzó MÉG volt. Az egész kávézó minket hallgatott, a fő pincér 2x-er jött oda, a harmadikra megkért, hogy távozzunk az épületből. Mi meg nevetve kiugrándoztunk, mint az ovisok. 6-kor felhívtam Mike-ot, hogy merre van, azt mondta fél 10-re itt van.

-         De hát nem dolgozni vagy? – kérdezte furcsállva. Mire ő nem válaszolt. – Mike? Hol vagy? Bajban vagy? – estem kétségbe.

-         Nem, nem dehogy is. Esküszöm neked, hogy nincs baj, csak, ömm most nem érek rá. – szóval titkolózik. Hát jó.

-         Oké Mike, ne fáradj, majd haza sétálunk. - letettem a telefont. Elegem van, nem igaz, hogy nem tudja megmondani mi az istent csinál. Vagy tényleg rosszban sántikál? Csörgött még párszor, ezért ki is kapcsoltam. Ha ő így, én is így. A lányokkal felültünk a London Eye-re. Imádtuk mindannyian. A kilátás csodálatos volt. Csillával ketten maradtunk, mivel Laura és Enikő a telefonon lógtak. Elmesélte a szakítást, meg minden, hogy mit érzett akkor, utána és most. Aranyos lány, nagyon szeretem, és sajnálom, hogy szakítottak, de ez az élet rendje. Na, jó én nem szólók inkább semmit, azt se tudom mi az a szerelem…  

Este bementünk pár üzletbe, már nem voltak olyan sokan, így jobb. Vettünk egyforma pólót és gatyát. Minden ruhát felpróbáltunk és divatbemutatóztunk. Már fél 10 volt, mikor haza indultunk, vagy fél óra az út a városból, de a lányok nem bánták. 10 óraára értünk haza, csak Am volt otthon. Bemutattam neki a lányokat.

-         Am, elmegyünk a házamhoz. Eljössz velünk? – ne maradjon már itt egyedül.

-         Ahan- csillant fel a szeme, majd felment átöltözni.

-         Aranyos kiscsaj. – mondta mosolyogva Enikő. Laura és Csilla a fürdőben voltak.

-         Bizony  – bólogattam. – nem kérsz inni valamit? – indultam meg a konyha felé. Ő követett.

-         De.

-         Alma lé? – az a kedvence. Én EZT se szeretem. Én a multivitamint imádom, de azt nagyon… öntöttem a másik két lánynak is. Mire Am végzett, indulhattunk is. Gyalog mentünk, mert Mike sehol, meg különben is közel van. Laurába és Csillába karolva, énekelgetve és táncolgatva tettük meg azt a pár utcát, míg Enikő Am-mel beszélgetett mögöttünk. A házhoz érve megtorpantam. A villany égett az egész házban. Hirtelen nagyon megijedtem, majd megláttam Mike és Niall-ék kocsiját a feljárón parkolni. Na nem. Nem játszunk ilyet. A lányokat hátrahagyva rohantam be, a kapu mellé üres papírdobozok, csomagoló fóliák és festékes dobozok voltak rakva. Felrohantam a verandán. A nappaliban senki nem volt,

-         Mike – ordibáltam hangosan. Hallottam fentről a hangos lábdobogásokat, majd kettő meg is jelent a lépcső tetején, és nemsokára a tulajdonosa is csatlakozott hozzá. Mike sajnálkozó arcán elnevettem magam.

-         Mit csináltál már megint? – kérdeztem nevetve. Tudtam, ha itt van nincs bajban.

-         Sajnálom, Chachi, de nem mondhattam el. - jött közelebb bűnbánóan. 

-         Mit Mike?

-         Hát, hogy itt vagyunk. Ez meglepetés.

-         Bocs már, de mi abban a meglepő, hogy itt vagytok. Oké, hogy az én házam, de Niall-nek és neked is van kulcsod. – értetlenkedtem. Mike meg elvigyorodott és egy kendőt vett elő a háta mögül, amit mögém lépve a szememre kötött.

-         Mike, mi a jó istent csinálsz? – minden elsötétült, én meg a levegőben csapkodtam és Mike kezét kerestem. Egy igazi idiótának éreztem magam. Megfogta, a kezem és elkezd húzni.

-         Lépcső- szólt Mike, én meg óvatosan az első fokra csúsztattam a lábam. Hát had ne mondjam, milyen kínszenvedés volt felérni. Vagy 5x felbuktam, és ha Mike nincs, már a lépcső alján feküdnék törött végtagokkal. Vagyis nem, dehogy is, ha ő nem lenne, eszembe se jutna bekötött szemmel a lépcsőn parádézni. Több felől halottam kuncogásokat, nevetéseket, fentről és lentről is, fiút és lányt is. Remek. Mire felértem egy másik kéz is megfogott, majd megcsapott Niall jellegzetes illata.

-         Szia, Cailín. – suttogta a fülembe, mire elvigyorodottam.

-         Nem felejtek Horan – mire több nevetés is felharsant. Balra indultunk és nem sokára egy ajtó keretet éreztem a kezem alatt.

-         Hát remélem tetszeni fog, ha meg nem az szívás, mert itt fogod leélni a hátralevő életed egy részét. – ezen, biztató szavak utána levették a fejemről a kendőt és elképesztő dolgot láttam. Én csak álltam és bámultam tátott szájjal. Egyszerűen nem tudtam, hogyan is reagáljak. Ezt mind egy nap alatt csinálták? A szám elé tettem a kezem és beljebb léptem, senki nem szólt semmit, csak az én lépteim hagytak némi hangot a csendben. Az ágy volt benn, amit még én vettem és a festék, amit választottam. Nem volt lámpa csak kisebb fények szétszórva. Két tükör és két ablak is volt. Na meg a kandalló. És az ágy alja fénnyel körbevéve.

-         Átjött Elenor, és ő segített. – törte meg a csendet Loui. Ránéztem és elmosolyodtam. Hallottam már róla, és tudtam, hogy Louis mennyire szereti.

-         Ne sírj már Chachi. – mondta nyúzottan Mike. Miről beszél? Az arcomhoz kaptam és tényleg, már magától jönnek, ez ijesztő. Oda léptem hozzá és megöleltem.

-         Jaj, Mike. Most mit csináljak veled? – kérdeztem síros-nevetős hangon. Mike felnevetett.

-         A számból vetted ki a szót. – elvigyorodtam és Naill-hez léptem.

-         Talán mégis elfelejtem az a képet – néztem rá. – De csak saját használatra. – mire a fiúk uuu-zni kezdtek. Én meg csak kinyújtottam a nyelvem. Ovisok. Niall magához ölelt.

-         Még nincs vége. – kacsintott rám. – Megcsináltuk a fürdőt is, és a vendégszobát. - Én meg ismét lefagytam. Ezek a férfiak néha tudnak eget romboló meglepetést okozni. Megindultam a fürdő felé, ami szobámból nyílt. Fekete volt a csempe. Mike-ra kaptam a fejem, elvigyorodott, ő tudta csak egyedül, hogy mindenem a fekete fürdő. 

         Imádtam, mindennek meg volt a helye.

-         Louis szerint jobb, ha tele van a kád – forgatta meg a szemeit Liam. Én elnevettem magam.

-         Most nem? – háborodott fel az említett.

-         De igaz, imádom. Istenien néz ki, ha nem volna víz engedve nem is lenne ilyen jó – kacsintottam rá. Mire ő büszkén kihúzta magát. – Egyébként kinek az ötlete volt ez az egész? – néztem körbe rajtuk. Mire Niall, összehúzta magát, de minden kéz felé mutogatott. Elmosolyodtam. Kincset ér ez a fiú. Ismét magamhoz öleltem.

-         Hogy lehetsz ilyen jó hozzám? – súgtam neki meghatódva.

-         Nem tudom, Cai, tényleg nem tudom, csak azt tudom, hogy nagyon szeretlek. –  Fejem nyakába fúrtam, és nyomtam is egy puszit rá, tudom, hogy imádja.

-         Én is téged, Niall- néztem a szemébe, mire ő édesen elmosolyodott.

-         Ha befejeztétek az enyelgést, megnézhetnéd a vendégszobát is – szólalt meg Mike.

-         Ne legyél féltékeny Mikee-boy. – mentem el mellette arcába csípve. Niall meg nevetve követett és vállon veregette Mike-ot. Végigmentem a folyosón. Itt is ki volt festve mustár sárgára, vállmagasságig, felül pedig fehér volt. Világos járólap és barna szőnyeg volt lerakva. Ezeket soha nem vettem volna meg, de be kell, valljam, rohadt jól néz ki. Benyitottam a vendégszobába és meglepődtem. Ezen is. Eldöntöttem magamban, ha a csajok elmennek, muszáj lesz itt

          töltenem egy estét

-         Waow. Ez tényleg ti csináltátok? – fordultam a fiúkhoz.

-         Hát ezt teljes mértékben Elenor és Amanda csinálta. Mi csak a parancsokat követtük. – vakargatta a fejét zavartan Zayn. Milyen édesek.

-         Mintha az ő szobáját, nem a lányok csinálták volna – forgatatta meg a szemét Harry. Ohh szia Harry… Zayn pedig bevágta a durcát. Uhhm, említettem már, hogy óvodás szinten vannak?

-         Nem igaz, mert én találtam ki, hogy milyen legyen a fürdője – kelt védelemre saját magáért Mike.

-         Én meg a szobáját csináltam – húzta ki magát Niall. Ez meglepett. Ismét.

-         Tényleg te csináltad? – néztem rá.

-         Ahan, a lányok csak berendezték az apróbb dolgokat, én találtam ki, hogy milyen legyen az egész. – jaj, valamit vennem kell neki. Dobtam neki egy puszit, majd körbe néztem. A lányoknak tetszeni fog. Tényleg, hol vannak a lányok? Áttörtem a fiúk alkotta ajtón, majd lecsörtettem.

-         Úristen, imádom ezt házát – pattant fel Laura az egyik fotelből, mikor meglátott. A csajok is követték példáját.

-         Olyan Chachi-s – nevetett Enikő Csillával.

-         Ohh, akkor imádni fogjátok a fenti szobákat. – vigyorogtam elégedetten. Felértünk és a fiúk éle állítottam a lányokat.

-         Fiúk, ők itt Csilla, Laura és Enikő. Magyarországon ők voltak a legjobb barátnőim. – mire egy halk torokköszörülést hallottam Mike felől, én csak rávigyorogtam.

-         Lányok, szerintem nem kell bemutatom nektek a fiúkat, de a tisztázás érdekében: Louis, Zayn, Liam, Harry és Niall. – mutattam sorba. – Ők csinálták mindazt, amit most látni fogtok. – mindenki kezet rázott mindenkivel, majd a lányokat körbe vezettem. Szerintük nem a fiúk csinálták, még, jó, hogy ők lenn vannak, mivel elég szűkös a hely. Miután beszabadultunk a vendégszobába, az én vezetésével felálltunk az ágyra és ugráltunk rajta. Am teljesen beillet közénk, és élveztük a mókát. A hangzavarra Naill feljött, Mike meg a nyomában.

-         Nincs semmi bajuk – hallottuk meg az ajtó elől Mike hangját, én csendre intettem a csajokat.

-         De hát megnézhetem azért, biztos, ami biztos- Naill hangja félénk és kétségbe esett volt.  Oda mentem az ajtóhoz és egy hatalmas mosollyal szélesre tártam.

-         Nincs semmi baj? – látnotok kellet volna az édes pofiját. Én felnevettem.

-         Niall, csak ugráltunk az ágyon, minden a legnagyobb rendben. – simítottam végig az arcán, ő pedig kissé vörösen elmosolyodott.

-         Bocsi.

-         Semmi, gond, mi is lemegyünk – karoltam bele, és néztem hátra a csajokra. Leértünk és én elmosolyodtam.

-         Na mi az Chachi? – nézett rám vigyorogva Loui.

-         Jaj, hát kész a házam – kezdtem ugrándozni, ő meg felnevetett – Ne nevess, hisz tényleg kész. – ezzel csak az értem el, hogy még jobban nevetett. Rémes. – De ezt nektek köszönhetem. – oda léptem és megöleltem. Ő meg abba hagyva a nevetést, visszaölelt, majd összeborzolta a hajam, mire én hasba vágást szimuláltam, ő meg azt, hogy nagyon fáj neki. Felnevettem.

-         Bolond Loui – nevettem halkan. – Mond meg a barátnődnek, hogy köszönök mindent – kötöttem a lelkére.

-         Úgy lesz Cuki – szalutált. Juj.

-         Hogy hívtál? – kérdeztem nevetve.

-         Cuki, mert olyan cuki vagy. – simogatta a fejem, mintha egy kislány lennék.

-         Érvelnék azzal, hogy én Chachi vagyok, de már a fáradságot se éri meg – legyintettem beletörődően, Naill meg felnevetett. Oda mentem Zayn-hez is.

-         Neked is köszönök mindent - magához ölelt és a következőt mondta, úgy, hogy csak én hallottam:

-         Mike elmondta, mi történt reggel, de csak mert láttam, hogy baj, van, így addig piszkáltam, míg el nem mondta. A tesód nem utál téged, azt utálja, hogy nem lehet veled! Hidd el rosszabb neki, mint neked, és csak azért nem hívott még fel, mert fogalma sincs, mit mondjon, hogy ne tűnjön, úgy, mintha nem érdekelnéd. Összeszedi a gondolatait és pár napon belül fel fog hívni. – eltoltam magamtól, és a szemébe néztem.

-         Biztos? – kérdeztem bizonytalanul.

-         Higgy nekem, Olívia, kérlek. – Zayn-nak hihetetlen szemei vannak. Csokoládé színű, amit gyönyörű szép, hosszú szempillák kereteznek. Belenézek és elveszek benne. Beleharaptam a számba és úgy mosolyodtam el, amit ő is követett. Homlokon puszilt, és elengedet. És tá-dám: megszületett a 4. bátyám. Harry-hez léptem.

-         Szia Styles – vigyorogtam, mintha csak haverok lennénk, pfff, gondolom, milyen jól ment… ő is mosolygott, majd magához húzott. Elvesztem az illatában, bár Liam-é jobb, vagyis nem nem jobb, hisz hahóóó, Harry Styles. Rásimítottam a kezem tarkójára, és megpiszkáltam kissé a göndör fürtjeit. Én egy rohadt mazohista vagyok. Abban reménykedtem, nem érzi milyen örült tempót jár a szívem, ha mégis, akkor sem gondolja, hogy miatta, hanem mondjuk, hogy a mögötte álló kanapára izgultam rá ennyire. Igen, biztosan ezt gondolja. Pár pillanat múlva elléptem tőle, még egy mosolyt bezsebelve, majd a soron következő Liam-hez fordultam. Megfogta a kezem, felemelte, majd körbe fordított a tengelyem körül. Jézus, imádom ezt a gyereket. Asszem kissé elpirultam, de mivel jó szorosan magához húzott, így nem láthatta.

-         Köszönöm – szólaltam meg halkan pár pillanat múlva, felébredve az illata okozta kábulatból.

-         A barátokért mindent. – óó, hogy mi barátok vagyunk. Ez tök jó, nem? Nem… el is léptem tőle, rámosolyogtam, de nem néztem a szemébe, így is elég sokat gyilkoltam már ma magam. És végül, de nem utolsó sorban Mike-ot öleltem meg.

-         Köszönöm – néztem rá hálásan.

-         Ugyan, Chachi – legyintett. – Csak egyet ígérj meg. Ma este még ott maradtok? – úgy nézett rám mintha elköltöznék, ami igaz is, de nem a világ végére, csak pár utcányira.

-         Mike, egyet jól jegyezz meg. – néztem fel rá. – Én, soha nem hagylak el. – mintha könny csillant volna a szemében, de ezt nem tudtam megállapítani, mivel jó szorosan magához ölelt. Elmosolyodtam, és behunytam a szemem. Rájöttem, hogy ebben a szobában tartózkodik, az új családom összes tagja, akik felépítették az új házam.

-         Okés csajok, akkor ma Mike-nál alszunk, úgysincs kedvem a cuccokat átpakolni. – ásítottam egy nagyot.

-         Nem tán álmos a hercegnő. – jött oda Zayn és tartotta kezét, hogy bele karoljak, amit meg is tettem.

-         Hát – mosolyodtam el szégyenlősen, karjába fúrtam az arcom, mire felnevettek a többiek.

-         Jaj, Cuki – csípett bele az arcomba Loui, mire én kinyújtottam rá a nyelvem, de azért az ő kezét is elfogadtam.

-         Mike bezárod az ajtót? – néztem az említettre. Ő meg egy bólintással válaszolt. Elindultunk Mike-hoz. Niall hozta a kocsit, Mike, Amanda, Csilla és Laura, pedig vele mentek, mivel lusták voltak… én Louissal és Zaynal beszélgettem. Mögöttem jött Enikő, Harry és Liam. Enikő telefonált, a két fiú pedig beszélgetett egymással. A fiúk elmeséltek milyen volt a mai nap, és én is elmeséltem, milyen volt a mi napunk. Loui alig bírta abbahagyni a nevetést, mikor elmeséltem, hogy kidobtak minket az étteremből. Mintha nem történhet meg ez bárkivel.  0. 12-re értünk haza, a fiúk haza mentek. Volt vagy fél egy mire mindenki elbúcsúzott mindenkitől. Kajáltunk egyet, majd sorban lefürödtünk és bedőltünk az ágyba… beszélgetni. Miközben félig elaludtam, félig pedig Enikő sztoriját hallgattam az egyik fotózásról, arra gondoltam, hogy a legrosszabbnak induló napok is lehetnek még a legjobbak, ha a legjobb barátnőiddel vagy.

A háló:

A fürdő: 

A nappali:

Vendég szoba: